Irodalmi Szemle, 1982

1982/10 - KRITIKA - Mészáros László: Irodalmunk 1982-es termése

ségének és Redliňski deheroizáló szatirikumának a választóvizében aztán bizonyára más szint kapna Duba hagyományos, realista nagyepikája is.

5. Mács József A vesztes című kötete az ifjúsági irodalmunkban tátongó űrt kísérelte meg némileg feltö'lteni. A próbálkozás vegyes érzelmeket vált ki. Mintha a szerző és a szerkesztők elfeledkeztek volna róla, hogy a tizenkét éven felüli fiatalok már May, Verne és Mark Twain elnyűhetetlen történeteit olvasgatják és a tapasztaltabb olvasók már a Hailey-féle bestsellereknek is nekivágnak. így aztán Mács kedélyeskedő törté- netfüzére nem nagyon ragadja meg őket. Némi fáradsággal a szerző egyetlen, összefüggő regénnyé kerekíthette volna a két történetet. A Hasszán című rész alapgondolata kitűnő, de Mács nem tudta kihasználni az ötlet adta lehetőségeket. így aztán az olvasó a vesztes. A kamasz újabb kiadása talán hasznosabb kiadói tett lett volna.

Tóth Elemér Tegnapelőtt, klskedden című kötetében a Csillagménesben megkezdett úton jár tovább. Természetközpontúságából csak a Sportolj velük! modern fogantatású ciklus kivétel. A költői módszer határait jelzik az olyan népi, ősrégi vers- és mondóka- kezdetek variációi, mint például a Tente, baba, tente; Mese, mese, meskete; Bújj, bújj, zöld ág és egyebek.

Koncsol László Színmuzsika, fényvarázs című kötete koncepciózus alkotás, mely alapjában véve a természet körforgását és bölcsességét énekli meg három részben, elő- és utóhanggal. A természet csodakertjében három almafa, három különböző gyümölcsöt terem, a tavasz-nyár színjátszó opált, az ősz sárga aranyat és a tél vert ezüstöt. A színekben és játékos rímekben viliódzó versek közé aztán Koncsol becsempészi a komoly, felnőtt érzelmeket tükröző, komor hangulatú részeket is. Például:

„S hull az alkony, hull az este mély tenger az éjnek teste, már a színek mind kihunytak, mindenek éjbe simultak: anyagtalan tömegével

mindent old a korom-éjjel, \;t

s csak ez a sötét oldat van, csak a korom, oldhatatlan.”

Ennek a kis versnek szinte zsoltárszerű hangulata és zeneisége van. A kötet minden bizonnyal nemcsak a fiatalok forgatják majd. Az egész impozáns kompozícióban talán csak az a meglepő, hogy a megszokott négy évszak helyett Koncsol csak hármat énekelt meg, összevonva a tavaszt és a nyarat. Talán a hármas szám bűvölete játszott közre. Vagy a választott zenei forma törvényszerűsége.

6. Az elemzett időszakban eddig három irodalomtörténeti mű jelent meg. Csanda Sándor Első nemzedéke második kiadásban látott napvilágot, és ezt dicséretes kiadói tettként kell elkönyvelnünk. Turczel Lajos Hiányzó fejezetek című kötete pontosan az, amit a cím is jelez: hiánypótló tanulmányok gyűjteménye a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalomról és sajtóról. írásait Turczel négy tematikus csoportba osztotta: 1. Az irodalmi és kulturális élet; 2. A sajtó; 3. A nemzeti hagyományok szerepe; 4. Magyarországi kapcsolataink.

Csanda és Turczel művével kapcsolatban arra kellene felfigyelnünk, hogy bár mindketten kiváló ismerői az első köetársaságbeli csehszlovákiai magyar irodalomnak, mindeddig egyikük sem mert vállalkozni egy átfogó irodalomtörténet megírására. Pedig ha ők nem írják meg — esetleg együtt, vagy egy szűkebb munkaközösség vezetőiként — akkor egyhamar nem írja meg senki. A lexikonok nem pótolhatják huzamosabb ideig a rendszerezett irodalomtörténetet. Amit Fábry a saját bűneként, mulasztásaként emlegetett, az bizony az egész irodalom bűne. S nem lenne szabad megengedni, hogy megint ugyanabba a bűnbe essék.

Szénássy Zoltán Jókai nyomában című könyvecskéje helyi színeket tár fel Jókai életrajzához. Egészében véve javasolt középiskolás olvasmányként foghatnánk fel. Ha irodalmi riportként értelmeznénk, akkor túlteng benne az irodalom, az idézet, s hiányzik a riport, az adott hely részletesebb jellemzése. Szénássy könyve nehezen veszi