Irodalmi Szemle, 1982
1982/10 - Zalabai Zsigmond: Próbák népe
az előbbi oldalon barnára festett fallal, amely felé a halott arca nézett, a sikeres ásatás után betemették; nyomukat, a régi kort idézőt, benőtte azóta a fű... Az ipoly- szakállosi leletek alapján azonban joggal állítható, hogy Hontnak ez a része az újkő- kortól fogva folyamatosan lakott hely volt. Az őstötrténet utolsó szakasza többek között a keltákat, e hatalmas, művelt indoger- mán törzset hozta erre a tájra. Időszámításunk előtt háromszáz évvel meghódították a Duna s a Garam és az Ipoly mentét. A régészet tanúsága szerint falakkal körülvett városokban éltek, fejlett kereskedelmük, vasmegmunkálásuk, kézműiparuk volt. Mesterségük egyik jeleként Ipolypásztón egy urnát hagytak maguk után, amely a besztercebányai múzeumba került. Forog, forog az idő kereke; más korokról — már a mi időszámításunkról — és más népekről vall a régészet számára jól olvasható könyv: az anyafö'ld. Az I—IV. század közti időkben újabb indogermán törzsek: kvádok és markomannok veszik birtokukba a Vág, a Nyitra, a Garam és az Ipoly mellékét. Itt jártukat falum, mivel az Ipoly folyó neve állítólag az ógermán Eipel-bői ered, nevében is, földjének mélyében is őrzi. A kvádok építették azt a hatalmas védősáncot, amely a kéméndi, bényi földvárakban maradt meg legépebben, de amelynek nyomai régebben fö'llelhetők volta az Alső-Ipoly mente vonalán is. A vonal Helembától Leiedig égetett agyagból készült; onnan cölöpsorok közé vert földfalban folytatódott egész Pásztóig, s az ottani határ déli részén, az István- major tájékán körsáncban végződött, amely az Ipolyra futott rá. A védővonal egyéb szakaszainak nyomai Szakállos és Lontó határában is feltűntek valaha, sőt a Búr patak völgyében egészen a selmeci Szitnya hegyig húzódtak. A kvádok hatalmát nemcsak ez az óriási munkát föltételező védővonalrendszer tanúsítja, hanem az is, hogy négy évszázados itt létük alatt gyakran háborgatták a Duna túloldalán fekvő, erős Pannóniát, amely római légiók fennhatósága alatt állott. A két harcias nép döntő csatájára az időszámításunk szerinti 174. évben a Garam és Ipoly torkolati táján került sor. Az ütközet, melyben a rómaiakat Marcus Aurelius, az ókor filozófus császára irányította, a kvádok vereségével ért véget. Utánuk rómaiak uralták tehát e tájat. A Dunától északra kiterjesztett birodalmuk határvonala, a limes, a Garam és az Ipoly mentét követte; a két folyó közötti síkságon pedig az erdőségekig, a hegyek lábáig nyúlt föl. Ipolyvisken őrtornyukat hozta felszínre egy ásatás; az ipolypásztói régiségtárban pedig, Menyhár János köalése alapján, számozott és betűjelekkel ellátott tégláikat őrizték, melyek a Budára vezető római útból származtak. A rómaiak hatalmának hanyatlása után szláv településnyomok vallanak a gyéren lakott Ipoly mente és Börzsöny-vidék népességéről. 1957-ben, a temető vasút felé eső részén, a mázsaház körüli földmunka során egy korai szláv [VI—VII. századra keltezhető) hamvasztásos sírt találtak falumban. Díszítés nélküli, kézben formált, megrongálódott hamvveder került elő, el nem égett csontmaradványokkal és két vaskéssel, melyeket erősen kikezdett az idő. A szlávok e táji felbukkanásával párhuzamosan egy hatalmas lovasnomád nép özön- lik be a Kárpát-medencébe. Az avarok; László Gyula szerint a magyarok közvetlen elődei, rokonai, a „kettős honfoglalás” előőrsei. 565—70 között erős, a fényes Bizáncot is adóztatásra kényszerítő birodalmat szerveznek, amely jő kétszáz évig virágzik. Föld- és palánkváraik — az avargyűrűk — maradványait több helyütt őrzi az Alsó- Ipoly menti táj. Falumban is. Erődítményük nyomai a község déli, István-majorral szemközti határrészén, a század elején szántáskor még észlelhetők voltak. A vertagyag- nyomokat azóta elszántották a hatalmas ekéket húzó, erős traktorok. Túlélve annyi, de annyi évszázadot, a második világháborút nem bírták már átvészelni az iskolai régiségtárban őrzött cölöpmaradványok és vertagyag faltöredékek sem. Mindazonáltal maradt fenn avar nyom Ipolypásztóról. Egy kisebbfajta, durván megmunkált edény. Eisner régészprofessszor szerint díszítése kezdetleges: két — fésűvel egymás fölé hozzávetőleg vízszintesen húzott — vonal, s vagdalásnyomok, melyek a szájperemen futnak körbe. Az edényt a mártoni múzeum őrzi. Az avar birodalom, a Nagy Károlytól elszenvedett vereség nyomán, 804-ben felbomlott. Ember azonban, ha gyéren is, élt az Alsó-Ipoly menti tájon. 1977-ben Pásztó és Bél határán, a vasút sáncának szélesítése közben, a 10,8-as kilométerkőnél három sírt bolygattak meg a pályamunkások. A szülőföld sírjait a szülőföld régész fia, az
