Irodalmi Szemle, 1981
1981/10 - Soóky László: D. I. visszaszól (vers)
SOÖKY LÁSZLÓ D. I. visszaszól Netán, ha titkolt szégyene volnál hazádnak: epe helyett selyemfátylat okádva fia lehetsz (Nagy László) • Barna és mégis csillag feje fölött szikrázó setétség körülötte pernyeragyogás a Napból kilép egy szarvas állat emberlábon üstökösként repül bicegve körülötte pintyek és szárcsahad legfelül (beon] mosolygó keselyű csőrében emberhús megismerni hiszen szőrös alant a csúcs tetején gomolygó fekete tömeg három gyönyörű asszonymell jobbra balra lesve végül kinyúl egy kéz és megsimogatja sorban mind a mellbimbókra ökörszemek szállnak s ím feltűnik három sörétraj zümmögve — a kutyafáját! ez aztán a mesterlövész: hátúiról mellybe kurjongat Kódori úr a nézősereg s ökörszemek hullanak alá a mélyből félig halottan félig lelkendezve fölöttük hófehér árnyék ebbe zuhannak bizonyosan talán végül megszületik a három féldeci igyekszik is ám a vak tangóharmonikás angyalszárnyon repül: tőből hiányzik a feje protézise mögötte csattog a kristálypohárban ide látszik a hiányzó bal felső hatos ó milyen sokan vagyunk és milyen kevesen benéptelenedik a mező a nyomunkban és kivirágzanak a fejfák múltunk így már majdnem bizony (lat] os passz kettővel beljebb zukassza azannya! életre zúzódtak az ökörszemek s a csehó ablakán úgy szűrődik be egy szaftos marhapörkölt mint a sarki lányok nevetése barna és mégis csillag zene és mégis hangtalan ó hangtalan mint a tél lezizegése mint az öregek búcsúzása mint búcsú után a piactér mint temetés után a zsoltár nem nem rosszul mondom megint
