Irodalmi Szemle, 1981
1981/10 - Soóky László: D. I. visszaszól (vers)
bennem búg csak a húrnélküli hegedű csak bennem dobog a bőrnélküli dob mindent túlharsog a határtalan csend árkaiban lenn a siralomvölgyben most teljes a vigalom gyönyörű halottak szívére lépnek még tart az éj leányszöktető sziporkázó hófehér házak úsznak mint apró hajócskák füstölögve felégetett mezők fölött a mező végében szarvas állat emberlábú feje fölött szikrázó setét orrlikából kénköves lángot lövell és megragyog a parázs hullanak hullanak a perzselt angyalok kormos angyalok cigányképű tokás istenek kezükben párnázott ajtó kulcsa seggük alatt bőrfotel térdükön mahagóni íróasztal fekete fehér meg meggypiros telefonnal még tart az éj csak a kutyák kísérnek végig a temetősoron s egy rögeszme hogy egy ajtón túl valahol valaki előttem az úton szarvas állat emberlábon biceg ő a csillag én a háromkirályok betonjászolban síposseggű táltos melléheveredek hiszen csavargó vagyok és megadatott a sorstól hogy álmodhassak gyönyörű hazugságokat még jó hogy itt e húrnélküli hegedű elmuzsikálgatok még jó hogy itt e táltoscsikó nyakára hajtom a fejem sörénye betakar II. jönnek a halottak almát hoznak csörgő diót meg madárlátta kenyeret szemük megettük verdes mellcsontjuk kiáll mint a dárda és énekelnek hangtalan zsoltárokat valami isten kísérgeti őket szempillája hosszú fekete szája meggypiros két melle dagadó cipó fehér combja elefántcsont csípeje ring ágyéka tündököl
