Irodalmi Szemle, 1981

1981/9 - Tőzsér Árpád: Történet Mittel úrról, a gombáról és a magánvalóról; Mittel úr feltalálja a vers nélküli verset (versek)

akkor a szárított gomba,

főzheti, sütheti, akár a legfinomabb húst,

vagy ha úgy tetszik neki, jó pénzért el is adhatja,

Mittel úr észrevétlenül kihúzta kezét a gipszpáncélból, hátrált vagy két lépést az erdő s egy teljes évet az idő fái közt, s megállt egy kirakat üvegénél, mely mögött nem üzlet, hanem falatozó volt, az ún. Luxor.

A falatozó most üresen ásított s egyik asztalán kis karácsonyfa csillogott, jelezve a naptár állását. Eladó sehol. S üres és kihalt volt a város is, mintha az üres falatozó egy még nagyobb, de szintolyan üres, kulcsra zárt falatozóban állt volna. Vacsoraidő volt, karácsonyeste, s Mittel úr gyomra az éhségtől és félelemtől remegni kezdett.

Egy meglehetősen távoli lakótelepről villamosozott be a város közepébe, remélve, hogy legalább a Luxort nyitva találja.

Éhségének és félelmének persze semmi köze sem volt az irodalomból s filmekből ismert nyomorhoz. Mittel úr nem volt klasszikus szegény, neki volt pénze, csak hűtőszekrénye s családja nem volt.

S mintha akkor is gipszben lett volna a keze —

Állt kirekesztve a kulcsra zárt fazekak előtt, s érezte, aznap este már nem vacsorázik.

S akkor ott, a tehetetlen éhség határhelyzetében Mittel úr meglátta a magánvalót, a hidegtálak, sültek, szendvicsek, tükörtojások üvegtestét a hűtővitrinek csarnokaiban — a tejmártással leöntött fülőkéket és kucsmagombákat a nevek búrája alatt.

Mittel úr feltalálja a vers nélküli verset

Mittel Ármin, költő és szerkesztő 1922. április 21-én verset írt Svejkről. A vers egyébként nem Svejkről szólt, sőt egyáltalán nem szólt semmiről, mert Mittel Ármin, költő és szerkesztő meg sem írta a verset. Nem jutott tovább a címnél.

Valamivel később megint verset írt, ezúttal magáról a Versről, a versből azonban