Irodalmi Szemle, 1981
1981/8 - KRITIKA - Varga Erzsébet: Cudar elégia
Okvetlenül szólnunk kell még — ha csak nagyon röviden, utalásszerűén is — Zs. Nagy Lajos verstechnikájáról, amely közvetlenül a költő világszemléletében gyökerezik: mint már említettük a „kettős” látásmód nemcsak Zs. Nagy verselnek tartalmát, hanem formáját, stílusát, kifejezőeszközeit is determinálja; minden bizonnyal ebből a szemléletből következik például verseiben a groteszk dominálása, hiszen a groteszk — tudjuk — olyan esztétikai minőség (vagy műalkotás, 1. Otestamentum), amelyben a legszélsőségesebben ellentétes elemek fonódnak egybe, tehát éppen a kettősség, az ellentét következtében hat nevetségesen. S az elmondottak után talán nem is kellene megemlítenünk, hogy véleményünk szerint Zs. Nagy Lajos jellegzetes iróniája is ebben a világ- szemléletben gyökerezik. A „letérdelek / Közöny-isten előtt”, illetve a „Mérgesen a falnak fordultam s elaludtam” sorokkal kapcsolatban már utaltunk arra, hogy a költő az ellenkezőjét mondja annak, amit tesz vagy érez, nem azt mondja, amit gondol, s csak a kontextusból derül ki, hogy a mondottak ellentétére kell gondolnunk. S mi más lehetne ezen túl az irónia alapja? A szóban forgó világszemléletből eredeztethető végül az ellentétekre alapozó versépítés is. Az oppozíció Zs. Nagy Lajos költészetének egyik legfontosabb pillére, amely a versek, a nagyobb szerkezeti egységek, a kifejezések és a szavak szintjén egyaránt megnyilvánul. A versegész szintjén jelentkező ellentétre nagyon jó példa a Beszámoló című költemény, amelynek utolsó két sora nemcsak mondanivalójával, hanem a maga prózaiságával, profán megfogalmazásával Is szembenáll az előző nyolc sorral: „Dicsérjetek meg, jól megszerveztem a tavaszt, a kollektív rügyfakadást, a szilvafavirágzás-versenyt. A tervezett tavaszi illat minősége is nagyszerű, s a kitűzött határidőre fakad a fű. Csupán az emberek körül vannak még hiányosságok.” A szerkezeti egységek szintjén megnyilvánuló oppozícióra a Nagypéntek 1964 című versből idézhetünk markáns példát: „A sajtóban akkor oldottuk meg a lakáskérdést, szerkesztőségi asztalokon, állomások büdös lócáin aludtam, s azt gondoltam, legkésőbb holnap visszaköltözöm a pálmafákra.” A kifejezések szintjén jelentkező oppozíciót akár egy találomra kiragadott példával is szemléltethetjük: „Dörgő gépek az ég peremén, most már teljes a csend.” (Vízparti óda) A szavak szintjén mutatkozó ellentétet a Szaporodom című költemény négy sorával illusztráljuk: „guruljak völgybe meg partra repüljek erre meg arra
