Irodalmi Szemle, 1981
1981/8 - KRITIKA - Varga Erzsébet: Cudar elégia
nsmn?ľiui<^Y Varga Erzsébet CUDAR ELÉGIA (Zs. Nagy Lajos költészetej A kulcsot, amely költészetének zárját nyitja, a kulcsot, melynek segítségével bejuthatunk az ő egyedülálló költői világába, Zsélyi Nagy Lajos mindjárt versgyűjteményének, a Csehszlovákiai Magyar írók sorozatban megjelent Cudar elégia (Válogatott és új versek 1958—1980) című kötetnek a legelső versével a kezünkbe adja: fölülről nézem, / mint az istenek, alulról látom, / mint az ördögök, / e fogfájdítón huzatos, / szkizofré- niás világot.” — mondja, felvillantva előttünk egyetlen nagy témáját, a világ — világunk — szkizofrén, azaz lcetté-hasadt voltát. Ez a téma pedig éppen azért lehet egyetlen, mert benne foglaltatik életünk teljessége, századunk, a huszadik század kínzó-aggasztó valósága. Zs. Nagy Lajos szinte minden egyes versében ezt a szkizofréniát, ezt a ketté- basadtságot mondja konokul, már-már megátalkodott makacssággal és kitartással, ez az ő szüntelenül visszatérő gondja, költészetének determinánsa, amely nem csupán verseinek tartalmát határozza meg, hanem versépítési módszerét is. Bizonyára nem sokat tévedünk, ha e kettős látásmód gyökereit a költő gyermekkorának kettős valóságában véljük felfedezni; tanúskodjék erről itt Zs. Nagy két gyermekkor-témájú verse, a Gyerekkori emlékek, illetve a Gyerekkor című: ,,Bivalybeszéd és bömbölő határok. Meg cselédnők. Meg lúdtalpú tinók. És kacsalábon forgó szerelem. És kecskelábon járó katonák. Láttam halottat kéket, feketét, bordó betyárt és rózsaszín menyecskét.” (Gyerekkori emlékek); „Az a gyönyörű kék közérzet az elveszített s visszanyert egyensúly bicikliváz alatt neki a nagyvilágnak megállni nem elesni sikerült azok a gyönyörű vérző sebek a térdemen kecsesen eltört orrsövény klottgatyából kilógó kanóc egzaltált kutyák a kert alatt lányok a meggyfa tetején íiir.iy^ijľntínet a süppedt jÍ/u.-oli"
