Irodalmi Szemle, 1981

1981/8 - LÁTÓHATÁR - Víťazoslav Hronec: Határvonal I., Fiák I., Fordulóponton [versek)

VÍTAZOSLAV HRONEC Határvonal I.

(Hranica I)

I feel like one who smiles, and turning shall remark Suddenly, his expression in a glass.

T. S. Eliot

1.

Az arc, mely figyel, ráncosodik, s lassan Bomlani kezd belülről; senki Se lát el addig, ahova a tett fénye el nem ér.

„Csakhogy éjjel, mikor egy botlásnyival Közelebb jutunk a tűzhöz, azt nem tehetjük már jóvá;

Hátunk mögött a fény kialszik, s az asztalon A gyertya fénye — a kitárt ablak s az ajtó Között — csak azt a részét világítja be A szobának, mely nincs.“ Elérni a határt,

Hol a szomj magának magyarázza önmagát,

Annyit jelent, hogy álom vize vagy, s könyökkel

Támaszkodsz a tükörnek. „Ami előtt megalázkodom — Az kívül él; igyál a forrás vizéből.“

2.

Ma éjjel a víz együtt virraszt velem;

Vagyunk az éjben, mégis mintha nem Volnánk benne — úgy megnyert minket a nappal.

Bolyongva, egyszerre mindkét parton,

Beleharap a láthatóba, lévén maga a többieknek Láthatatlan, s issza Öt. Ö pedig, ki kerek És véges, s csak az istenek szerint tulajdona

A tűznek, visszavonulóban, belém burkolja önmagát. ,,A délidő s az éjfél s nappal s az éjjel teljes Önerejű voltát bizonyítja.“ Mintha az emberek Útjai csak ahhoz az egyetlen célhoz vezetnének,

Mely a végkifejlet körül nem hagyja, hogy A létező ködén át a tűzhöz jussunk.