Irodalmi Szemle, 1981
1981/7 - FIGYELŐ - Varga Erzsébet: A jóslat
iFiimwmL,© A jóslat „Neubauer Pál (1891—1945) regénye, A jóslat a csehszlovákiai magyar irodalom legjelentősebb művei közé tartozik” — olvassuk a könyv hátlapjára nyomtatott ajánló szövegben, s mivel A jóslat a maradandó irodalmi értékeink újjáélesztésére, felmutatására és megőrzésére hivatott Csehszlovákiai Magyar írók sorozatban jelent meg, néhányan tán hiszünk is a „reklámszövegnek”, s kíváncsian lapozzuk fel az eredetileg német nyelven írt könyvet, amely 1936-ban első díjat kapott egy angol és egy amerikai könyvkiadó pályázatán; kíváncsian, s kissé csodálkozva is, hogy mi, csehszlovákiai magyar olvasók, nemcsak hogy mindeddig nem ismertük ezt a jelentős művet, de nem is igen hallottunk vagy olvastunk róla, hiszen nálunk keletkezése idején, a két világháború között sem keltett nagyobb feltűnést. Vajon miért? Neubauer Pál Das fehlende Kapitel (A hiányzó fejezet) című, német nyelven — tehát nem magyarul! — írt regénye 1936- ban jelent meg Amszterdamban, magyar fordítása, A hiányzó fejezet, csupán 1943- ban látott napvilágot. A csehszlovákiai magyar olvasó tehát a második világháború előtt — ha csak nem tudott németül — nem is ismerhette Neubauer művét, amelyről bizony nehéz, sőt egyenesen lehetetlen megállapítani, mitől is lett egyszeriben „csehszlovákiai magyar”. Attól talán, hogy szerzője, Neubauer Pál Csehszlovákiában élt és német nyelvű műveken (verseken, regényeken) kívül magyar könyveket is írt? A Das jehlende Kapitel ettől még nem válik magyar regénnyé! Még csak „csehszlovákiai magyar” regénnyé sem! Vagy amit magyarra fordítunk, azt már nyugodtan besorolhatjuk a saját irodalmunkba? Persze, nem akarom most azt mondani, hogy A jóslat (egyébként hogyan született ez a cím? és mikor?) megjelentetése hiba volt (bizonyára sokan olvassák érdeklődéssel, hiszen meglehetősen izgalmas, fordulatos cselekményű történet), csupán azt, hogy talán mégsem a Csehszlovákiai Magyar írók sorozatban kellett volna kiadni. Ez a sorozat véleményem szerint a csehszlovákiai magyar írók magyarul írt műveinek felmutatására hivatott. De nézzük meg, mit mondhat a mai olvasónak Neubauer Pál regénye, ha nevezhetjük egyáltalán regénynek ezt a könyvet. Cselekménye a világ legkülönbözőbb részein (Anglia, Németország, Velence, India) s különböző korokban játszódik, és eléggé bonyolult — röviden, néhány sorban nem is tudnánk elmondani, miről szól —, hiszen az ún. „kiadói” jegyzetekből, magyarázatokból, különféle „régi könyvekből” meg az egyes szereplők fiktív napló- részleteiből áll össze egységesnek éppen nem mondható egésszé. Tehát minden bizonnyal azt is mondhatjuk Neubauer művéről, amit a könyv új kiadásának fülszövege állít, tudniillik, hogy „formabontó, szerkezeti megoldásait tekintve is eredeti mű”. (A könyv 11., illetve 24. oldalán található két újságcikk felcserélése egyébként valószínűleg nem a formabontás eszköze, hanem nyomdahiba.) A jóslat eredetinek eredeti, műnek mű — ezzel kétségtelenül egyetértünk, regény voltát azonban minden lelkiismeretfurdalás nélkül kétségbe vonhatjuk. Mert ha hihetünk a Magyar Irodalmi Lexikonnak — és miért ne hihetnénk? —, a regény „a tudományos megismerésre támaszkodó, racionálisan gondol
