Irodalmi Szemle, 1981
1981/7 - KRITIKA - Szeberényi Zoltán: Szlovenszkói vásár
Szeberényi Zoltán KÖRKÉP AZ „ELSŐ NEMZEDÉK“ NOVELLISZTIKÄJÄRÓL „A szlovákiai magyar irodalom 1918-ban kezdődik: ezt a tényt nem szabad sose elfelejteni. A szlovákiai magyar irodalom csak egészében lehet történelmi tényező, alakitó, kiható realitás. Ez a kiindulópont, és ehhez kell igazítani minden új jelentkezést: fejlődést vagy visszaesést csak így állapíthatunk meg. Aki ezt elkerüli vagy elmulasztja, aki nem ismeri és nem tudatosítja önmagában, az mértéket téveszt...” — figyelmeztetett Fábry Zoltán már a „harmadvirágzás” indulásának éveiben. A két háború közötti csehszlovákiai magyar irodalom értékei, eredményei mégis sokáig feltáratlanul lappangtak a korabeli napi- és hetilapok, folyóiratok, ma már hozzáférhetetlen könyvek lapjain. A „jégtörő és gyümölcshozó Február” után fellépő fiatal írók nem ismerték, nem ismerhették irodalmi örökségüket, nem indulhattak szűkebb hazájuk hagyományainak tovább- vivőiként. Az ötvenes évek első felének dogmatikus légköre nem kedvezett a hagyományébresztésnek, különösen a polgári örökséggel való szembenézésnek. Hosszú évekig csupán egy sebtében összeállított antológia (Megalkuvás nélkül) jelentette a korszak üzenetét, követhető és követendő irodalmi hagyományát. Az ötvenes évek második felétől szórványos, de a rendszerességet nélkülöző, kellően át nem gondolt próbálkozások némileg ugyan enyhítettek az áldatlan helyzeten, de gyökeres változást csak a Madách Könyvkiadó létrejötte hozott. Az önálló magyar könyvkiadó szerkesztősége kezdettől fogva jelentős erőfeszítéseket tesz irodalmi és kulturális örökségünk aktivizálására. Hagyományébresztő és -ápoló tevékenységének meghirdetett célja az időtálló művek és életművek kiadása, ill. újrakiadása. Hogy mindaz, ami értéknek számít a két háború közötti csehszlovákiai magyar irodalomban, a mai olvasó tudatának részévé válhassék, fejlessze önismeretét, hovatartozási-nemzetiségi öntudatát, a szülőföld iránti ragaszkodását. A vállalt feladat súlyát jelzi, hogy a hazai magyar könyvkiadás eddigi legrangosabb vállalkozásába, a Csehszlovákiai Magyar írók című sorozatba a két háború közötti korszak legjavából is válogatnak. A nemrégiben megjelent lírai körkép (Rejtett ösvény) mellé most egy összeállítás jelent meg a korszak novellaterméséből: Szlovenszkói vásár címen. Összeállítója Turczel Lajos, a csehszlovákiai magyar irodalom két háború közötti szakaszának egyik legszorgalmasabb és legeredményesebb kutatója, akinek oroszlán- része van abban, hogy fokozatosan megteremtődnek a már régen esedékes irodalom- történeti szintézis feltételei. Egy olyan tudományos vállalkozásé, amely a marxista irodalomtudomány fényével segítene kiszűrni a burzsoá köztársaság magyar irodalmából a mához szóló értékeket. Turczel nem először vállalkozott ilyen feladatra, korábban két antológiát is állított össze a korszak prózairodalmából: Örökség (1968); Az éhség legendája (1975). Az elsőnek említett a „műfaj igényes és irodalom történetileg helytálló keresztmetszetét” kívánta nyújtani, a második pedig a szocialista dokumentum- próza, a Fábry-féle „valóságirodalom” reprezentatív bemutatását célozta. Sajnálatos, hogy megjelenésüket nem kísérte a jelentőségükhöz mérhető kritikai visszhang. Igaz, nem könnyű a hozzájuk hasonló kiadványokat bírálni. A válogatás minőségét csak az egész (jobbára lappangó) anyag ismeretében lehet megítélni, a közölt írások eszmeiesztétikai mérlegének megvonása is biztosabb alapos korismeret birtokában. Ezek megszerzésére a kedvezőtlen feltételek (egyéni életművek, kritikai kiadások, irodalomtörténeti szintézis hiánya stb.) miatt csak kevesen vállalkozhatnak. Talán ez a körülmény a leg- ifőbb oka a viszonylagos visszhangtalanságnak. Turczel tájékozottsága, anyagismerete révén azonban ez a két kötet — némi átfedésekkel ugyan —, de jól kiegészíti egymást és átfogó képet nyújt a korszak prózájáról. Az általuk sugallt képet próbálja tovább fejSZLOVENSZKÖI VÄSÄR
