Irodalmi Szemle, 1981

1981/7 - KRITIKA - Csanda Sándor: A Sarló mai szemmel

irodalmi hatásoknak tulajdonítsuk menetét..Valóban, a kisebbségi írók közt nem volt olyan urbánus csoport, mint Magyarországon, de Az Otban a volt sarlósok hosszas vitába keveredtek Roth Imréék balos, anacionális szemléletével, ami nem egészen szerencsésen, a lapon belül tükrözte a megosztottságot, a differenciálódást bizonyos kérdésekben és módszerekben. A szerző a tömör összefoglalásban keveset foglalkozik az ellentétekkel, s olyan kérdésekkel, melyekben nem tudott megegyezni az emigránsokkal, Győry Dezsővel, Szalatnaival és másokkal, hanem mint a mozgalom irányadó személyisége olyannak mutatja be a Sarlót, amilyenné ő akarta tenni, s amilyenné a vele együtt haladó vezető csoport lett is fejlődésének a munkásmozgalomhoz csatlakozó, végső szakaszában. Történelemszemlélete erősen retrospektív Jellegű. Koncepciózusán állítja a Sarló történetének középpontjába az 50 évvel ezelőtti pozsonyi kongresszust, s ezen belül Fučík felszólalását: „Bármely könnyen előítéletekbe tokozódó önszemlélést és nemzeti kizárólagosságot feloldott Július Fučík felszólalása a Sarló kongresszusán. A kelet-európai kérdés vitanapján elhangzott rövid és velős beszédnek nemcsak az ad máig tartó jelentőséget, hogy szerzője 12 esztendő múlva a hitleristák börtönében vértanúságot szenvedett, hanem az a szellemi örökség Is, amely Július Fučík tollával kommunista erkölcsi elvvé avatta az utódok számára, hogy „Szeretjük nemzetünket”.

Egyet kell értenünk Baloghgal abban is, ahogy a mozgalom történetének a mára is érvényes tanulságát levonja:'„Éppen ebben az új, szocialista tudatalakulásban játszhat még mindig szerepet az együttélésnek és közös útkeresésnek az a konkrét hagyománya, amellyel egykori helyzetükben a csehszlovákiai magyar kisebbség eszmei élenjárói szembeszálltak bármely nacionalista kizárólagossággal vagy kozmopolita elmosódással, és hídszerepet vállaltak a vegyes zónákban egymásba kapcsolódó nemzetek között”. (31. 1.)

A második tanulmányt az azóta elhunyt Ferencz László írta, A Sarló Ideológiai formálódása és kapcsolata a kommunista párttal címen. Ferencz a Sarló megszűnése utáni sajtóvitában is a kommunista álláspontot védte, ez a tanulmánya tárgyilagos, következetesen marxista szempontú elemzés. Az ő szemlélete is mai szempontú, de ő erre az álláspontra már előbb eljutott, a Sarló megszűnése után a kommunista pártban tevékenykedett; sarlós hagyományokra is támaszkodhatott, amikor a CSKP népfrontos lapjának, a népszerű Magyar Napnak, lett a felelős szerkesztője (1936—38).

Ferencz is összefoglalja a Sarló történetét, de szemlélete nem Sarló-központú, hanem a párt és a baloldali mozgalmak szempontjából, harmadik személyben szól a mozgalomról, ,s azt az eddigi áttekintésektől eltérő, új megvilágításba helyezi. Ferencz már a Magyar Napban is marxista szempontból védte a Sarló élgárdáját a más szemléletű értékelésektől, itt is így szögezi le véleményét: „A Sarló bekapcsolódása a pártmunkába azzal járt, hogy kevesebb figyelmet szentelt régi tevékenységi területeinek, a közép- és főiskolások problémáinak. Ez arra indította Kovács Endre történészt, a Sarló történetének egyik krónikását, hogy a mozgalom végakkordjaként az országos kongresszust jelölje meg. Joggal írja Balogh Edgár a Hét próbában, hogy a kongresszus utáni szakasz volt a Sarló kiteljesedésének a kora.”

A harmadik tanulmányt a Sarló volt elnöke, Horváth Ferenc írta, A Sarló politikai és társadalmi szerepe címmel. Mivel ő is áttekinti a mozgalom történetét, jórészt ugyanazokat a tényeket emlegeti, mint az előző két tanulmány, de megfogalmazása eredeti, s újat főként a földmunkássággal és a parasztsággal való kapcsolatról mond. Elmondja, hogy a magyar nemzetiség zömét a zárt településekben élő földmunkások és szegényparasztok jelentették. S az ő helyzetük a politikai ravaszsággal végrehajtott földreform után még rosszabb lett, mert a földet a magyar falvak mellett létesített csehszlovák kolonistáknak osztották ki, a földmunkásság jó része pedig munka nélkül maradt. „A földbirtokreform megvalósításába belejátszottak a nacionalista körökben bontakozó hódító törekvések, amelyek a magyar nyelvterületet igyekeztek minél délebbre szorítani.” (76. 1.) Egyúttal rámutat azokra a pozitívumokra is, amelyeket az új állam polgári demokratizmusa hozott a magyar lakosság számára is. A földmunkásság is szervezkedési lehetőséghez jutott, s mivel az ipari üzemek jelentős részét Szlovákiában likvidálták, közülük került ki a CSKP tömegbázisa, s nem véletlen, hogy a rájuk nyitott kosúti csendőrsortűz döbbentette rá a sarlós vezetőket is az osztályharc elkerülhetetlenségére. A szlovákiai munkás és parasztszármazású fiatalok új nemzedékként léptek fel a kisebbségi magyar társadalomban: „Ök azt a régi világot — amennyiben ismerték — nem