Irodalmi Szemle, 1981

1981/7 - NAPLÓ - Cselényi László: RADAR II.

pék mitológiájához”. Ellenben: „Valószínűnek látszik, hogy a hősénekek megjelenése előtt volt egy nomád verses mitológia, amelynek nyomai ma is kimutathatók”.

Egy további fontos gondolatkör: „Mivel a lovasnomád birodalmak szellemi kultúrája között nincsenek jelentős különbségek, a honfoglalást megelőző magyar törzsek szellemi kultúrája, folklórja is azonos volt Belső-Ázsia lovasnomádjainak folklórjával”. Ebből következik, hogy „sokkal alaposabban kellene tanulmányoznunk annak a területnek a folklórját, amerre őseink a honfoglalást megelőzően elhaladtak, mint ahogy ezt eddig tettük”.

Ezt cselekszi Lőrincz. S az eddig elmondottakat megtoldja egy nagyon fontos gondolattal: „Hol kell hát keresnünk a magyar ősköltészetet?” — kérdezi. A válasz: „Ott, ahol a magyarokat. Csak attól az időtől kezdve beszélhetünk magyar költészetről (Űsköltészetről), amikortól magyarokról. Ez pedig, mai ismereteink szerint, aligha haladja meg a honfoglalást megelőző néhány évszázadot.”

Viszont: „Ha a magyar ősköltészetet keressük nem magyar nyelvű népek körében, akkor elsősorban a lovasnomádokat kell megvizsgálnunk, mongolokat, kalmüköket, törököket... Hiszen ha él a magyar ősköltészet, akkor ezeknek a nyelvén él”.

Szerzőnk egyébként, ahogy már említettük, e kötetét megelőzően is rendkívül hasznos munkát végzett a magyar mongo- lisztika területén, különösen A mongol mitológia feldolgozásával. E munkája különösképpen izgalmas épp a László Gyula említette Eurázsia-őshaza szempontjából. A mongol mitológia megértéséhez mindenekelőtt azt kell tudnunk, hogy a mongol népek nemzetségi és lovasnomád társadalmakban éltek és élnek — állítja Lőrincz.

— Mindkét társadalmi formában az alkotóképesség csúcsát a verses hősepika jelentette. A nemzetségi társadalomban élő népek hősepikája individuális, a lovasnomádoké kollektív. Természetes továbbá, hogy a „mítoszok igazi lelőhelye” is a verses hősepika. Specifikum, hogy burját területeken gyaníthatóan létezik még a verses hősepika mellett egy sajátos műfaj, a verses mítosz is, s gyanítani lehet, hogy a verses hősepikát a verses mitológia előzte meg.

„Ami a kozmogóniai elképzeléseket illeti

— írja —, meglehetősen furcsa, hogy a burját mítoszokban egyértelműen és kizárólag a keleti oldal istenei a gonoszak,

az emberiség ellenségei, a nyugati istenek pedig a jóindulatúak, az emberiség meg- mentői”.

Magyarázata: „A Bajkálon túlról, a keleti oldalról jöttek az újabb és újabb nomádok s terjesztették ki uralmukat a Baj- kál nyugati oldalán élőkre, a hunoktól egészen a dzsingiszida hódításokig”.

A konklúzió: „A burját mitológiában jellegzetes politeista világ tárul elénk, amely bizonyos, a monoteizmus felé mutató tendenciákkal rendelkezik. Ez a társadalom azonban soha nem tudta elérni a monoteista mitológia fokát, hanem a poli- teizmus formáit megőrizve jutott olyan fontos gazdasági-társadalmi változások korába, amely a mitológiát a szép és őrizésre méltó hagyományok világába utalja ...”

Említettük, hogy Lőrincz L. László nemcsak tudósként műveli a mongolisztikát, hanem kiváló műfordítóként is. Már a Mongol mitológiába is fölvett egy valóban csodálatos szépségű kozmogóniai mítoszt, amely, mint írja, „méltán kaphatna helyet a világ legszebb mítoszainak sorában”. Gyönyörű sorai, az ember és az embert segítő kultúrhérosz küzdelmének szemléletes leírása plasztikus képet rajzol az őskor emberének elképzelt, de a valóságtól messze eső szenvedéseiről és az első sikerek, a természet fölött aratott első győzelmek örömeiről”.

Még fontosabb műfordítói tett az Iren- szej magyarítása.

„Belső-Ázsia ma már az egyetlen olyan területe a világnak, ahol még élnek, vagy a legközvetlenebb múltban még éltek a hősénekek, azok a néha sokezer soros hősköltemények, amelyek a régmúlt idők emberfeletti erejű vitézeinek dicső tetteit mesélik el — írja a fordító. — Ezek közé tartozik az Irenszej is, akinek tetteit téli estéken énekelték vagy kántálták a népi énekesek”.

„Az énekesek kora azonban visszavonhatatlanul lejárt, s ma már csak többnyire a halott papír vagy az élőbb magnetofonszalag őrzi e csodás művészet alkotásait. .. Egymás után jelennek meg a burját, a szibériai török, tungúz nyelvű kiadványok, hogy e kis szibériai népek már-már elfelejtett népköltészetét az emberi kultúra szolgálatába állítsák”.

Ezt a célt szolgálja Lőrincz L. László kitűnő Irenszej-fordítása ugyanúgy, mint az utóbbi egy-másfél évtizedben megélénkült olvasói, illetve műfordítói érdeklődés eme népek költészeti kincse iránt.