Irodalmi Szemle, 1981
1981/7 - NAPLÓ - Cselényi László: RADAR II.
Hogy csak a legizgalmasabb kiadványokat említsük: Az egyik legelső és mindjárt a legkiválóbb talán a „Napfény és éjfél” című antológia volt. Ezt követi a Medveének, a finnugor népek irodalmának kistükre, majd a Hozott isten holdacska és legutóbb a Leszállt a medve az égből című antológiák. Ez utóbbi, Kálmán Béla szerkesztette gyűjtemény specifikuma az előbbiekkel szemben, hogy csak egyetlen finnugor népnek, a vogulnak a népköltészetéből válogat. A dolgok logikájából következik, hogy amazokkal szemben, minthogy kevesebbet markol, többet fog meg. Igényesebb és alaposabb. Anyagának gyűjtői között pedig olyan nevekkel találkozunk, mint Reguly Antal, Muncsy Bernát, Artturi Kan- nisto és Kálmán Béla. „A vogul népköltészet egyik fő jellemzője, hogy az európai folklór számos prózai műfaja majdnem hiányzik belőlük. A szöveg és a dallam együtt születik, együtt öröklődik. Ha a gyűjtő a szöveget diktál- tatja, az már nem lesz azonos az énekelt szöveggel” — írja Kálmán. A számtalan szebbnél-szebb teremtési monda, hősi és medveének, medveünnepi színjáték, sors- és sirató ének, gyermekvers és rögtönzés között található ez az Anyóka, anyóka című, Várkonyi Anikó-át- költötte szöveg: „Anyóka, anyóka, hol a varrózacskód? — Kutya elorozta. — Hol van az a kutya? — Elment az erdőre. — Hol az erdő, anyó? — Tűz elemésztette. — Hol a tűz, anyóka? — Eső eloltotta.” Aligha kell fölhívni a magyar olvasó figyelmét erre az ismerős szövegre. S ez, persze, csupán egy a sok közül. Van belőle több is. Bizonyítva újfent, hogy a magyar ősköltészetet, Belső-Ázsia burját-mongol, illetve török népeinek folklórja mellett továbbra is itt is kell keresnünk, az uráli népeknél, azoknak is obi-ugor ágában legelsősorban (tagadva ezzel, természetszerűen a László Gyula elméletét). Amelyben, az eddig ismerteken túl is rendkívüli értékek vannak. A Medveünnepi színjátékok például. Ezekkel kapcsolatban írja Kálmán: „Az ógörögöm kívül talán az obi-ugor az egyike azon ritka népcsoportoknak, ahol kultikus szertartásokból dráma vagy annak csírája más népektől függetlenül kialakult. Az ógörög dráma Dionüzosz tiszteletére rendezett ünnepségekből fejlődött, az obiugor színjátékok a medveünnepből. Közös mindkét nép drámai kezdeteiben, hogy a női szerepeket is férfiak alakítják, hogy álarcban játszanak és hogy díszletek helyett, szinte külső eszközök nélkül, mozdulatokkal és tánccal fejezik ki a helyszínt és cselekményt. Míg azonban a görög dráma a városi műveltség magas része lett, a vogul-osztják színjátszás megmaradt a komoly vagy tréfás jeleneteknél”. Az eredeti, finnugor illetve mongol-török szövegek magyarításai mellett megszaporodott, mint mondtuk, a tudományos kiadványok száma is. A vízimadarak népe, az Uráli népek, A tejút fiai című gyűjtemények, Az ősi magyar hitvilág, A finnugor őshaza nyomában című antológiák s Az udmurt irodalom története, hogy csak a legfontosabbakat említsük a már felsorolt Lőrincz L. László-kötetek mellett. Ugyanakkor a távolabbi eurázsiai rokonság félé való kitekintés is megélénkült. Ennek a „divatnak” első terméke a Sámándobok, szóljatok című gyűjtemény volt, Szibéria őslakosságának népköltészete. „Szibéria földjét már a felső paleolit kora óta lakták az emberek, hisz bármi hihetetlennek hangzik ez ma, ezt a területet a jégkorszak nagy eljegesedései megkímélték. így megőrző helyévé vált az ősi kultúráknak — írja Kőhalmi Katalin, a gyűjtemény válogatója, nyersfordításainak elkészítője, magyarázó szövegeinek és utószavának írója. A műfordításokat egyébként, az ő útmutatásai nyomán, a kitűnő Bede Anna készítette. Ugyancsak kettejük együttműködését és kiváló munkáját dicséri a kirgizek Manasz című hősénekének a magyarul való megszólaltatása is. „Bár a török nyelvű népek nagy eposzi hagyományokkal rendelkeznek, a kazahok, az üzbégek, türkmének, hakaszok lantosai hosszú estéken át énekelnek Alpamisről, Körogluról, Er Töstükről, Maadan Karáról és a többi nevezetes vitézről, egyik eposz sem őriz annyi történelmi nevet, hivatkozást, mint a Manasz” — írja Kőhalmi Katalin. Tegyük hozzá tüstént, hogy nemcsak ezért jelentős eposz a Manasz, s nemcsak ezért volt szerencsés ötlet épp ezt magyarítani az elsők között (az Irenszej mellett) Belső-Ázsia népeinek hősénekei közül. Azért mondjuk, hogy az elsők között, mert amint az előbbiekből kitűnik, e terület rendkívül gazdag epikájából e kettőn kívül bizony mindmáig semmi nem olvas
