Irodalmi Szemle, 1981
1981/7 - NAPLÓ - Cselényi László: RADAR II.
volna lennie: az urálinak, az indoeurópainak és a töröknek, ami persze képtelenség. További érdekes hipotézise, hogy „nem egy ősnyelv volt, hanem sok” s „ezek szerint az is lehetséges, hogy a nyelvünkben kimutatható Jövevényszavak (indoeurópai, altáji, török, iráni, stb.) nem jövevények, hanem az alapnyelvek maradványai”. S egy újabb meglepő gondolat: „Komolyan számba jöhet az »uráli nyelv« kapcsolata, esetleg közös tőről való származása az európai nyelvekkel” (elsősorban a szkí- tával). Az állattan vallomása c. kurta fejezetben ez olvasható: „Collinder nagy szótára alapján készült számvetésemben (Őstörténetünk legkorábbi szakaszai, 1962) azt állapíthattam meg, hogy a tajga madárnevei hiányoznak az uráli szókészletből, tehát a legősibb szállásterületnek a tajgán kívül kellett lennie”. A „Régészet és őshazakutatás’’ a három nagy nyelvcsalád „őshazáinak” kérdéseit feszegeti. A „finnugorokról” szóló alfeje- zetben ez áll: „Amiként a mai magyar népről sem mondhatjuk el, hogy tisztán őrzi, ha nem is az ősi, de legalább a honfoglaláskori régiséget... akként a magyarság kialakulása folyamán is állandó volt ez az egymásba-olvadás, leszakadás, összeházasodás, stb. Szinte csodának hat azonban az a felismerés, amit Bartók Bélát idézve megismerhettünk, hogy mind e tarkaság mégiscsak létrehozott és megtartott egy szívós egységet: a magyar népet. Népegyéniségünk talán éppen ebben az ötvözetben nyeri el évezredes létének szilárdságát, tudatának senki mással össze nem keverhető jellegét”. A kötet a „Tőle, róla, vele” című fejezettel végződik. Ennek Termékeny bizonytalanság című alfejezetében található e László Gyulára oly találó mondat: „Népünk őstörténete mindig a szerző és az olvasó őstörténete is”. Ez az oly sokat eláruló maxima világítja meg leginkább László Gyula professzor termékeny életművét, bizonytalanságaival együtt is. „Ennek a kis könyvecskének az a summája — olvashatjuk a kötet hátlapján — hogy mi, magyarok, nem vagyunk egyedül, hanem úgyszólván egész Eurázsia részt vett néppé tömörödésünk folyamatában. Rokonai vagyunk tehát sok-sok — múltban élt és jelenben is élő — népnek. A »Sem utódja, sem boldog őse« szemlélet, az elszigeteltség helyett sikerült a szerzőnek kitágítania kapuinkat Eurázsia felé. A »Sem rokona« felfogást a mindenütt ővelük találkozunk megállapítása és bizonyítása váltja fel. Természetesen ugyanígy van ez nagyjából valamennyi népnél. És ha ez az életérzés behatol a köztudatba, hatalmas megújulást jelenthet: kiteljesednék bennünk az összetartozás tudata, a humánum, az emberség”. JURTÁK KÖZÖTT Ennek az eurázsiai tudatnak az egyik legszívósabb és legeredményesebb propagátora a mai magyar orientalisztikában Lő- rincz L. László. „Bennünket, magyarokat különösen közelről érint Belső-Ázsia kultúrája, hiszen honfoglaló őseink is részesei voltak, s egészen biztosan ugyanazokat a szellemi javakat mondhatták magukénak, mint Belső- Ázsia pásztornépei” — írja „A Belső-Ázsiai hősénekről” írott tanulmányában, amely a Gyorsuló idő sorozatban jelent meg. A múltunk (őstörténetünk és ősköltészetünk) iránti érdeklődést a magyar könyvkiadás szapora egymásutánban igyekszik kielégíteni és sorra jelenteti meg az ilyen jellegű munkákat. Az elméleti írásokat egyrészt, az eredeti (finnugor ill. török- mongol) szövegek magyarításait másrészt. Lőrincz egyike a legtermékenyebb s egyben a legszínvonalasabb szerzőknek. E kötetét már olyan kitűnő munkák előzték meg, mint a Mongólia, s olyan jeles műfordítás, mint az Irenszej eposz magyarítása. Jelen tanulmánya következtetéseit is az Irenszejből vonja le, noha köztudott, hogy Belső-Ázsia népei százával-ezrével teremtették (teremtik?) a hősénekeket s a kirgizek Manasz eposza például már magyarul is olvasható, hasonlóképpen egy tucatnyi hosszabb-rövidebb hősének különféle antológiákban. Nem lehet szándékunk részletesen ismertetni e nemcsak magyarul, de talán világviszonylatban is úttörő munkát, csak jelezni tudjuk témaköreit. A hősének keletkezése című fejezetben például ezt olvashatjuk: „A pusztai eposzok, hősénekek esetében, úgy tűnik, a mitológia szolgáltatja azt az alapot, amelyből a műfaj kivirágzott”. Ez pedig fölvet egy további, igen fontos kérdést, ti. hogy létezik-e egyáltalán pusztai mitológia". A válasz: „Létezik, de sem terjedelmében, sem sokszínűségében nem hasonlítható a letelepült, nagy mítoszteremtő, földművelő né
