Irodalmi Szemle, 1981

1981/7 - Duba Gyula: Örvénylő idő (regényrészlet)

hiszem, hogy a mi életünk változása elkerülhetetlen, és sajnálom apámat, hogy ezt nem tudja, mert nem érti az időt. Én amúgy nagyon is értem őt, sok méltánytalanság éri, megalázzák, és nem tehet ellene semmit, és én sem tehetek az érdekében semmit sem, s a tehetetlenségem engem is megaláz ..

— Jöhetne anyád. — Időtlenül, személytelenül szólt, mintha nem várna választ. Magával beszélt, és magányában a semmit vallatta, érdektelenül. — Hol van olyan soká?

— Nem tudom mondta mogorván. Haragudott, hogy minduntalan megzavarja a levélírásban. Alig van jelen, mégis zavarja őt. Ismét percegni kezdett az óraszerkezet, a láthatatlan kalapács most egyet csendített a harangocskán. A mutatók fél hármat jeleztek. A konyhában szürke homály ül, lámpagyújtás előtti idő, mintha künn már sötétedne. Nem szűnt a havas eső.

„Alig tudom megérteni, hogyan történt, az első lépésem önálló volt, a többi már gépiesen következett. Mintha rajtam kívül álló erők ragadnának magukkal, és vinnének, anélkül, hogy tennék valamit. A tanfolyamra újságfelhívás alapján jelentkeztem. Megírtam a levelet, nem szóltam senkinek, aztán vártam, és egy pillanatig sem hittem, hogy választ kapok rá. El sem tudtam képzelni, hogy a jelentkezésemet komolyan veszik. Mintha a holdra küldtem volna a kérvényemet; akkor se küldhettem volna nagyobb idegenségbe, mint így. Elküldtem a levelet, és azt mondtam magamnak, hogy megtettem, amit tehettem, a lelkiismeretem nyugodt, a többi nem rajtam múlik. Ha mégsem történik semmi, nem én vagyok a hibás. De a levelemre válaszoltak, ajánlást kértek a falu elöljáróitól, alkalmas vagyok-e arra, hogy néptanító legyek. Származásom és képességeim felől érdeklődtek leginkább. Atya mindjárt azt mondta: Eredj, gyerek, kapaszkodj! Kis Mihály első szava ez volt: Közülünk is tanulnia kell valakinek! Konárek Jurő hümmögött, hogy jógazda fia vagyok, a származásom nem a legalkalmasabb. Ingadozott, mint a te középparasztjaid. A nemzeti bizottság titkára, Piškovič — akit te nem ismersz — pedig kijelentette, hogy nem ad ajánlást, mert kulák az apám. Egyszerű logika, ha nem lép be a szövetkezetbe, kulák, ha belép, középparaszt, aki ingadozott, tétovázott, hová álljon. Ha apám belép, megkapom az ajánlást. De ettől én még nem kerültem volna el a tanfolyamra, mert apám csak később írta alá a belépési nyilatkozatot, amikor a járási népbíróság kéthavi börtönre ítélte, mert nem teljesítette a beadási kötelezettségeit, és Piškovič megmondta, hogy ha beáll, feltételesre változtatják a büntetését. Nyírő Bélát három hónapra ítélték, egyet letöltött belőle, aztán írta alá a belépési nyilatkozatot. Harangozó Árpi apja most is börtönben ül, egy évre ítélték, ki tudná, miért. Legjobban őt kapta el a gépszíj, pedig tudod, milyen szótlan, komoly ember, a légynek sem árt. Hát az egész falu a szövetkezetben dolgozik, és a gazdáknak a volt aratóik és napszámosaik parancsolnak, mert azok lettek a vezetők. Mondják is, hogy felfordult a világ, a kerék egyszer fenn van, máskor lent, s most éppen lent van, és várják, hogy mikor lesz újra fent. Nem hiszik, hogy sokáig így lehet. Változás jön, a rendszer összeroppan, össze kell roppannia, mert ami Igazságtalanságra épül, az nem lehet hosszú életű. Világ végét emlegetnek. S hogy háború lesz, biztosan. Mert ezt Amerika nem engedi... Hej, Albert, a legnagyobb baj, hogy nem is ok nélkül hisznek a világ végében, nagyon rosszul mennek a dolgok errefelé. Nem teremnek a földek, elhanyagolt a határ, és alig fejnek tejet a tehenektől. Mintha megrontotta volna őket valami álnok, reakciós boszorkány, szemmel verte volna a teheneket, jó, hogy nem véres tejet adnak, mint a régi babonákban van. Olyan szegényes és sovány szagú erre az élet, mint a rothadó krumpli..

Az ingaóra hármat ütött. Sötét, kerek alak jelent meg az udvaron a szürkületben. Sokáig topogott a tornácon, a konyhaajtó előtt, gumicsizmáiról leverte a sarat.

Péter anyja bejött a konyhába, és a tűzhely fölé tartotta a kezét. Könnyes a szeme a hidegtől, ruhája csuromvizes a havas esőtől.

— Halálra fagytam... alig bírtuk ki, ebbe bele lehet pusztulni. — Vastag férfikabátja felett berlinerkendővel kötötte át a nyakát és a vállát, a kendő két csücskét a hóna alatt fonta át, és a mellén csomózta össze. Még nem vette le a kendőt, a kezét melengette. Nedves hideget árasztott, ruhája súlyos volt és nyirkos, a berlinerkendő vastag rojtjaiból csöpögött a víz. Nemsokára érezték, hogy a férfikabátból nedves illatok, párák gőzölögnek fel a melegtől.