Irodalmi Szemle, 1981
1981/6 - ÉLŐ MÚLT - Kulcsár Tibor: Fábry, a születő csehszlovákiai magyar irodalom kritikusa
Kulcsár Tibor FÄBRY, A SZÜLETŐ CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR IRODALOM KRITIKUSA Fábry Zoltán első irodalomkritikusi megnyilatkozásaival már pályakezdése idejében, 1920-ban találkozunk. Első ilyen írása a két folytatásban megjelent A karthausi, Mai jegyzetek Eötvös regényéhez, valamint a Zipser könyv. Ezt követik 1922-től azok a folyóirat- és könyvszemlék, amelyeket a Kassai Naplóban, majd később más lapokban jelentetett meg, elsősorban a német irodalomról. Eötvös ismert regényére, A karthausira aligha véletlenül figyel föl Fábry. Saját lelki válsága, világháborús élményei teszik számára a múlt századi regényt aktuálissá. A főhős világfájdalma, meghasonlottságának története, majd a végkifejlet: „Szeressetek, de ne csak egyesekért dobogjon ifjú szívetek” — különösen közel áll Fábryhoz. A karthausi mellénk került — írja, s úgy érzi, hogy a könyv vigasz a „nagy fájás, a sötét szomorúság, a síró csuklás" után. De az író nem tud örülni s felszabadultan élni a háborút megélt világban, neki „a nagyszerű tavasz fáj”, szinte mazochista módon „önfájásra, önkegyetlenségre” vágyik, bűnhődni akar a történtekért, mert úgy érzi, ő is tehet minderről, ő is részese volt az eseményeknek. Eötvös „önös” százada óta csupán az elnevezés változott: a lényeg, az önzés megmaradt. A Zipser könyv című írása rövid recenzió. Mint kisebbségi sorsú magyar s nem utolsósorban maga is „mánta” német származású figyel föl az ugyancsak kisebbségben élő szepességi szász népcsoport Késmárkon megjelent kiadványára. Azért is fogadja különös jóérzéssel a könyvet, mert abban az időben jelent meg, amikor a még alig felocsúdott nemzet legfőbb élménye a háború, és szinte groteszk, különálló figura érzését kelti a vidám zipser-történeteken szórakozó ember. A rövid kis íráson átviláglik Fábry szülőföld iránti szeretete csakúgy, mint a zipsereké. Külön érdemnek tartja, hogy a könyv szepességi dialektusban van írva: „A mai modern világban merész vállalkozás ez és mégis jóleső” — írja. Élni kell, dolgozni, és örülni egymásnak, mint azt a zipse- rek csinálják; hangsúlyozza Fábry, szinte példaként említve ezt a könyvet: „Fogjunk össze, dolgozzunk és próbáljunk egy kicsit mi is nevetni... Ha megengedik ...” Kezdettől fogva figyelemmel kíséri a születő, kibontakozó csehszlovákiai magyar irodalom fejlődését is. Fábry a csehszlovákiai magyar irodalommal foglalkozó első ismertetése 1922-ben jelenik meg. A Prágai Magyar Hírlap 1922. július 25-i számában tette közzé recenzióját Merényi Gyula, az 1925-ben fiatalon elhunyt, ígéretes tehetségű költő Korona és dollár című drámájáról. (Érdekesség, hogy Fábry első kritikai megnyilatkozása a csehszlovákiai magyar irodalomról éppen drámai művel kapcsolatos. Igaz, hogy az első regények csak később, 1923- ban jelentek meg, de verseskötetet már 1919-től kezdve többen is kiadtak, magának Merényinek is a drámát megelőzően már két verseskötete is megjelent.)
