Irodalmi Szemle, 1981
1981/6 - LÁTÓHATÁR - Ján Zambor: Gólyák (vers)
JAN zambor Gólyák ... az egyszerűség fönségével áthatva békésen, békésen húznak a fehér falvak felé... Békesség __mikor a gólyaszárnyak hosszan integetnek ... Au gusztusi szonett 1 Mily fölemelő figyelni boldog találkozásuk, csőrük örömteli csattogását, a társ tornász-ügyességű fejbillentéseit, lábának táncos topogását, a szárnyak ölelő rebbenését, a röpülés balett-mozdulatait. A fekete-fehér vállkendő régi előkelőségét és méltóságos léptük. Csodásán karcsú, szinte törékeny testüket, a szerelemre termett nyakat, s a nádszál-lábakat. Impozáns szárnyuk. A perzselő napsütésben fiókáik fölött óramutatóként araszoló védőpajzsot. Mesés navigátorok ők a szomszéd kéménye és Dél-Afrika között. Az államhatárokat útlevél s vízum nélkül lépik át. Fejedelmi vitorlázók a róna fölött — fenséges kerengősük nyugalma, a testet öltött örök emberi vágy! A tér békeszerető miniszterelnökei ők. A szalmatetőkről kettős villanypóznákra gurult hatalmas fészkük alsó emeletein megértőn lakást adnak a verebeknek.
