Irodalmi Szemle, 1981

1981/6 - LÁTÓHATÁR - Jozef Gerbóc: Almával teli tó (vers)

párzó szuka és álomba hajló öregecske test szaga.

Vettél egy almát a kosárból,

kezedben latolgattad, aztán a tóba dobtad.

A lány fölsikoltott,

s egyszeriben megfogyatkozott az árnyék, megfogyatkozott a nap, meztelen keblét betakarta az alkony, s az égbolt kiköpte első csillagát.

Dobáltad az almát, mint az eszeveszett,

a víz bíborrá változott,

mintha a bakó mosta volna bele pallosát

s csata után kozákok öblítették volna bele kardjukat,

bíborrá vált, ám az esthajnalcsillag moccanatlanul ragyogott

a tavon, s te nem bírtad összezúzni

kormozó hunyorgását.

Akkor a lány a kosarához lépett, fogott egy aranyranettet s a csillag közepébe vágta.

Gyere, fürödjünk, szólott.

Lány-meztelenséggel teli csöndes víz, királyi jogarrá merevedő almák íze!

Egyetlen óh a versben!