Irodalmi Szemle, 1981

1981/6 - LÁTÓHATÁR - Štefan Strážay: Üröm (vers)

Baleset. Ketten együtt egyszerre pusztultak. Sok ez így.

Ketten, sok ez így.

Hát a gyermek, hol a gyermek?

Itt nincs, a gyermek egyedül van otthon, senki a házban, csak a gyermek.

S mert lakás maradt utánuk, az utcán egy ismerős megállít, és szégyenkezve a menyének kéri. Mint modani szokás — az élet legyőzhetetlen.

Megint itthon vagyok. Mennyi mindenféle ruhadarab maradt — ugyan minek, kinek?! Benyúlok az idegen zsebbe, aprópénz csendül — messze.