Irodalmi Szemle, 1981
1981/5 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Szemelvények Az Út-ból
színekben a munka és a proletárharc elemi tisztaságát kapjuk (Mosónő, Tüntetés, Asz- szonylázadás). A munka és a harc alapelmeire hozott proletár mondanivaló oly tökéletes szocialista perspektívát ad, hogy szinte kirobbanva a keretekből új formákat, monumentálisabb képmegjelenítést határoz meg a jövő művészete számára. (A Dolgozó Asszonyok tulajdonképpen — freskóvázlat, a fotoperspektívával festményszerűtlenné tett szónokló Lenin is túltör a képkereteken.] Reichental Ferenc jelenti ma az osztályharcos művészetet Szlovenszkón, csak a proletariátussal való közvetlen érintkezésre, a dolgozók életének reális élménnyé tevésére van még szüksége, hogy elkerülje az itt-ott feltűnő régi proletkult-hibákat, mint amilyen a proletariátus egyarcú, ismétléssel mechanizált ábrázolása. Prohászka István a nyomortól lázba jött, jelenésekre és forradalomra egyképpen váró, ingadozó paraszt kispolgár becsületes de nem alapos orientációjával jelent meg a kiállításon. Feltűnést keltett és állandó vitát idézett elő a Marx és Jézus. Ezen a képen Marx zöld frakkban, karon fogva sétál hatalmas gyárak között a halvány, ködszerűen finom, gloriólás Krisztussal. (A képet Az Ot közölni fogja, és a marxizmus és kereszténység viszonyára is kitér.) Az „új tan”-ként felfogott marxizmus árad szét a sejtgyűlés fojtott, konspiratív levegőjében. (Megjelent Az Ot tavalyi 11—12. számában.) Saját maga eredetét megdöbbentően láttatja Prohászka István ott, ahol a papírskatulyákként ferdén összetolt csallóközi házikók bizonytalanságát, erőtlenségét, kiszolgáltatottságát festi (Proletár utca, Falurészlet). A többi művész inkább szociális, mint szocialista. A két komáromi testvér, Nagy Márton és Nagy Antal jószívű, derűs és naiv. (Komáromi fecskefészek — Rosie Ney ismert és Az Ot első évfolyamában megjelent fényképe jobban adja vissza ezt a témát. Szénásszekér — falusi idill némi Prohászka István-os, groteszk sejtetéssel, Proletár csendélet — kenyér, szőlő, vizespohár és Lenin-könyv.) Weiner Imre két szociális gro- teszkummal különítette el magát (Tolvaj cigány asszony, Koldusok Ferenc Jóskánál]. A szlovák baloldali művészetet két Soltyn-kép képviselte (Munkások, Gyárnegyed). Komor, fenséges és méla képek. Passzivizálnak. A szocialista agitáció osztálya a plakáttal, fényképpel, fotomontázzsal, tipográfiával és politikai rajzzal való agitáció különböző munkalehetőségét mutatta be. A legtöbbet a plakátok nyújtották. Reichental Ferenc és Prohászka István merészkedett idáig. Az előbbi nagyszerű Csokoládé-plakátjával (megjelent Az Ot 2. ez idei számában) és az 1932-es pozsonyi május elseje kommunista tüntetési tábláival (Egységfront, Vörös Sport) szerepelt, az utóbbi egész Szlovenszkón jól ismert Az Ot-plakátját állította ki. A politikai rajzok köizt feltűnő volt Prohászka István karikatúrája a kövér papot süvegelő parasztokról és Weiner Imre egységfrontrajza (közöljük linóleummetszetben jelen számunk első oldalán). A pozsonyi Rybák József három jellegzetes háborúellenes rajzot állított ki. A pozsonyi szociofotó anyaga éppen ebben az időben a prágai „szociális fotográfia” kiállításon szerepelt, Itt csak néhány karton utalt a szociofotó-mozgalom jelentőségére. (Tanulságos volt Serry Lustig kartonja a pozsonyi Dornkappel-nyomortelepen készült felvételekkel, fototechnikailag tökéletes a budapesti Munka-fotográfusok három képe. (Tiszta fotomontázst nem láttunk, csak néhány ötletet és nagyon zavaros próbálkozást. Néhány képeslapkivágásból és színes papírból összeállított montázs már a plakátba megy át (Fritz Stroh: Fakeresztek). Ezen az úton keletkeztek a szociáldemokrata Pris- tiö nyomdász ifjúmunkás kék csomagolópapirosra montírozott, AIZ-képekkel, színes papirossal és nyomdai betűkkel készült eleven plakátjai, így a szociáldemokrata Munkásakadémia egyik Maxim Gorkij-plakátja, a reformista vezérek részéről gáncsolt Nový hlas szociáldemokrata folyóirat plakátja és a három nyilas, fasizmus, háború és éhség ellen tüntető egységfrontplakát, amelyet később a szociáldemokraták menetében látunk viszont május 1-én. A tudományos szocializmus kérdéseinek magyarázatára jó példát kaptunk Zdenék Rossmann mérnök, pozsonyi tanonciskolal tanár falitábláiban, amelyek a modern városépítés problémáit — minden társadalmi körülmény és feltétel feltárása mellett — szakszerű rajzokkal és fotomontázsokkal tették szemléletessé. (Odaklvánkozott a felirat a táblák alá: „Munkát, kenyeret, földet, szabadságot — egészséges lakást!”) A kiállítási anyagot a marxista és általában baloldali kultúrfolyóiratok bemutatása zárta le. Az Ot, a szlovák DAV, a Nová Bratislava építészeti folyóirat, a budapesti Munka és Nový hlas nyomdatechnikailag tökéletes, a mondanivalót tárgyilagos, anyagszerű,
