Irodalmi Szemle, 1981
1981/5 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Szemelvények Az Út-ból
Hol vagytok, kultúra mesterei, hogyan nézitek azt a nyilatkozatsorozatot mostanában a lapok hasábjain: nemzetgazdasági vezéreink nagy buzgóságát? Szóljatok hozzá a kér- déshö'Z, harcoljatok, ha szavatok van a kultúra megmentésére és irányba állítására egy emberibb élet felé. A paraszt megszólalt. Az Ot, 1933. 2. szám. BALOGH EDGÁR Osztályharcos művészet Szlovenszkón A német ellenforradalom barbarizmusának legriasztóbb hírei közepette rendezte a Sarló művészeti csoportja Pozsonyban az osztályharcos és szocialista agitáció első kiállítását. (Furcsa véletlen folytán a horogkeresztes német konzulátus Foch utcai épületének két üresen álló üzlethelyiségében.) A kiállítás három hétig tartott áprilisban. Jelentőségét az adta meg, hogy az osztályharc kifejezését követelő forradalmi művészeti szempont most nyúlt be először határozottan a szlovenszkói művészvilágba, s válogatta ki a felelőtlenül sokat hangoztatott szlovenszkóiságból a korszerűen feltörekvő, történelmileg haladó értelmű jellegvonásokat: műveket és művészeket. A marxista kiválogatás eredményét természetesen eleve meghatározta a már létező anyag, amely már nagyobbrészt magától termett a szlovenszkói művészvadonban, a művész és a proletariátus legkisebb kapcsolata nélkül, vagy pedig egészen határozott proletárrendelésre készült ugyan, de a művész és a munkások csak nagyon általános szim- patizálása alapján. Egységes irányról, az osztályharcos művészet iskolájáról, határozott gárdajellemvonásról [az egységes világnézet jegyében) nem is lehetett még szó, mindezt a művészek aktív részvételének kellett volna megelőznie az osztályharc teoretikus és praktikus frontján. Ellenben éppen ez a kiállítás adott lehetőséget arra, hogy ebből a még kusza művésztalálkozóból az osztályharcos művészet határozott forradalmi iskolája, munkaegyüttese alakuljon ki. A művészi termék a kiállítás marxista szempontja szerint megvitatás alá került, s önmagát művészi eszközökkel is kifejezni akaró osztály- harcos proletariátus igényének felmutatása sokban előmozdította a művészi alakítás tudatosabbá tételét. Más jelentősége is volt ennek a kiállításnak. A kiállítás [két emelettel a német konzulátus alatt) a kommunista és szociáldemokrata művészek, írók, diákok, ifjúmunkások találkozóhelyévé vált, s az egységfront kialakulását segítette elő. (Ennek a folyamatnak megfelelően fejlődött a kiállítás ideje alatt — maga a kiállítás is. Eleinte csak kommunista plakátokat láttunk, s csak a kiállítás ideje alatt szaporodott fel a plakátok száma — harcos szocialista plakátokkal a szociáldemokraták táborából. A kiállítás ideje alatt készült e!, napról napra vált határozottabbá a még félig készen kiállított egységfront- dombormű.) Az osztályharcos művészet osztályán Bokros-Birmann Dezső szobrai és Reichental Ferenc festményei jelentették a proletárharcot kifejezésre juttató tudatos marxista alakítás kibontakozási vonalát. A világot lefitymáló Utolsó polgár (Don Quijote) szobrától Bokros-Birmann Dezső nagy utat tett meg formai leegyszerűsödésben és tartalmi mondanivalóban. A már régen elkészült parasztforradalmár-szobor, Ächim Andrásnak a gútai földosztásra készült (és műhelyben rekedt) emlékműtervezete eleveníti fel a művész régi Ady Endré-s és nyugatos forradalmiságát, ami most — a nagy dekadens polgári kitérő és a tiszta formajáték után — a harcos proletariátus kifejezésre juttatásában jelentkezik újból. A nemeskosúti síremléknek készült Proletárököl (megjelent Az Ot tavalyi 5—6. kettős számában) és a kiállításon befejezett egységfront-dombormű az egyszerű forma és az egyszerű mondanivaló monumentális összeegyeztetésének jegyeit, mély küszködést árulnak el. Reichental Ferenc régi hatalmas méretű sötét vásznai (Terror, Utca) előtt állva a polgári csömör és undor vetületét látja az ember, fél a bom- baszttól és giccstől — vörösben. Merőben más a művész új termése: világos, égő
