Irodalmi Szemle, 1981

1981/5 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Az Üt

ffiL® IMHlTILTF

Fónod Zoltán

AZ ÜT

Milyen szándékkal, politikai programmal indult Az Ot, mely 1931 márciusában kultúrpolitikai folyóiratként jelent meg, később, az éledező osztályharc idején (1932 februárjától) „az osztályharcos szlovenszkói és kárpátaljai magyar dolgozók kultúrlapjá”-nak vallotta magát, s a fasizmus elleni egységfront idején (1933 márciusától) „a magyar dolgozók időszaki folyóirata”-ként került az olvasók asztalára. Sem az indítás programja, sem a lap későbbi tevékenysége nem hagy kétséget afelől, hogy a folyóirat szerkesztői valóban őszintén gondolták az olvasóknak tett ígéretüket: harcos szócső, a munkásigazság hangja és hirdetői akartak lenni.

Az „így nem mehet tovább!” felismerésével és felismertetésével indult a folyóirat. A kaotikus idők szélforgatagában kristályosító pont” akart lenni. Kristályosító pont olyan időben, amikor a régi rend összeomlása még nem hozta magával az új értékek felismerését. A lap szerint a társadalomra szakadt új átok, a „világháború utáni új megpróbáltatás” gyökereit csak a proletár ismerte fel. Ö az — az indító vezércikk szavai szerint —, aki „nem csodálkozik, nem rökönyödik meg, de minden erejét összeszedi, hogy a korhadt alkotmányt összeroppantsa, törmelékeit eltakarítsa, és helyén az új tágas világot megépítse”. A proletár képviseli a haladást, s lép fel cselekvően, hogy „az idő elgondolt parancsát megvalósítsa”. Az indítás pillanatában így látja helyzetét a folyóirat, s arra törekszik, hogy a „habozok, a most két pólus közt támasz nélkül lengők százezreit” megnyerje a jövő számára, bizalmat, hitet adjon a proletárharc győzelméhez.

A „Tudatosítsuk a mát, mozgósítsunk a holnapért!” jelszó jegyében útnak indított folyóiratot elsőként a DAV, a szlovák szocialista értelmiség lapja köszönti. A Vladimír Clementís és Ladislav Novomeský által aláírt üdvözlet „bajtársaknak” tekinti őket, az „első kultúrpolitikai magyar folyóirat”, amely Szlovenszkón megjelenik. Üzenetükben ezt írják: „Kimondhatatlan örömmel tölt el, hogy új harcos áll be mellénk a frontba. Mi, kik vállaltuk, hogy aláássuk a felázott talajt s a lélek nélküli, tehetetlen, de annál őrjöngőbben tomboló kapitalizmus törmelék élete alatt itt Szlovenszkón, mi éreztük legjobban oly magyar szócső hiányát, mely körül a magyar munkás- és kisgazdaifjúság az életképes fiatal magyar intelligenciával csoportosulna. Az Űt, melyre ráléptek, betölti ezt az űrt” — írják a DAV szerkesztői. Levelüket így fejezik be: „Üdvözöljük utatokat, mely végül is a DAV útja is. S reméljük, hogy szoros együttmunkában fogunk ezen az úton haladni.”

A cseh Tvorba szerkesztői így köszöntik az új harcostársat: „Mi, cseh munkások örömmel vettük lapotok első számát. Örömmel vesszük, hogy új harcossal vállvetve küzdhetünk közös ellenségünk — a cseh kapitalizmus ellen.”

Fábry Zoltán Űtravaló című írása a folyóirat programját hirdeti meg. Egy pillanatig sem lehet vitás, hogy a lap az osztályharc álláspontján áll. Bevezetőjében a kapitalista társadalmi és termelési rend utolsó óráit jósolja, s az ötvenmillió munkanélkülit „a profitéhség, az embertelenség, a kizsákmányolás cáfolhatatlan bizonyítéka”-ként említi.