Irodalmi Szemle, 1981
1981/5 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Ankét: Dobos László, Gál Sándor, Lacza Tihamér, Ordódy Katalin, Tőzsér Árpád válaszai
viszonyát az egyetemes magyar kultúrával, s egyáltalán, van kapcsolatteremtő képessége és készsége. 2- Ügy gondolom: Fábryt nem lehet abszolutizálni, idealizálni sem. Nem is kell. Pedig teszik ezt sokan olyanok is, akik csak annyit tudnak róla, hogy: Fábry. Fábry életélménye, s életművének tragikus jelentőségű háttere: a két háború, s az azokat követő letisztulás. Az ember egymás-pusztítása: személyes élménye, eszméltető,. elhatároló életvonal is. A háborúzó, romboló, pusztító ember, torzó, ellenség, az egész emberiség ellensége: e felismerés a Fábry-i életmű alaptétele. A másik felismerés már az ellentétel: a pusztítás gonoszságával szemben, s minden emberi rosszal szemben a humánumot, az emberiességet kell szólítani. Tétel, ellentétel: ember az embertelenségben. Innen eredően érthetők meg Fábry életművének felismerései és tanulságai. Az azonosulás. Fábry azonosul, a humánum, az emberiesség, az emberi lét alapvető jogaival: ezt emeli gondolkodásbéli és emberi magatartássá: vox humana. A vállalás, a felelősségvállalás. Fábry élete hosszán vállalja a vox humanát, s e tétel nevében a zászlótartó küzdelmes szerepét. A sokat emlegetett Fábry-i erkölcs alaptételei: az azonosulás és felelősségvállalás. A vox humana nagy közös nevező, mert e fogalomban egyeztethető a közeli a távolival, az egyetemes az egyén életérdekeivel. Fábry a vox humana nevében száll szembe a fasizmus őrületével — félti, óvja Európát. De a vox humana nevében védi a kisebbségi lét alapvető jogait is. Ez is tanulság: az életművet átfogó és átható gondolat, egyszerre helyi jelentésű és egyetemes érvényű is. S életművének hagyományértékű vonásai? Emberi szerénysége. Tisztelete, ahogy viszonyult írásainkhoz, s egyáltalán az íráshoz. Viszonya a csehszlovákiai magyar népközösséghez: ahogy magáévá tette, ahogy vállalta e nép történelmének legtragikusabb szakaszait is. Állandó jelenléte az eseményekben. Fábry a jelenidőben élt. Nem voltak kivárásai, „akkor” reagált. A vádlott megszólal ennek legdöbbenetesebb bizonyítéka. Fábry sohasem vonult illegalitásba, lábon maradt, s véleményt mondott akkor is, amikor ezért meghurcoltatás járt. Bátorsága. Fábry nem feltételes módban gondolkodott. Nem így: megbeszélem, megvitatom, meggondolom ... Véleményei nem konzultációk eredményei, önállóan gondolkodott. Szuverénül... S viszonyunk Fábryhoz? Könyveinek címei szinte behatároló jelentésű fogalmak Is: Az éhség legendája, Korparancs, Fegyver s vitéz ellen, Palackposta, A vádlott megszólal, A gondolat igaza, A béke igaza, Hidak és árkok, Harmadvirágzás, Európa elrablása, Valőságirodalom, Hazánk Európa, Stószi délelőttök ... E címek a korviszonyok összesítő kifejezői, de helyettesíthető dokumentum-jelek is. A magam nemzedéke átvette a vox humana, az emberirodalom fogalmát. S mit kezdett vele? Hivatkozott rá, példálózott vele, de a maga gondolkodásának nyelvére nem fordította le, mert életének körülményei már mások voltak. Minden kor, minden nemzedék maga alakítja ki gondolkodásának humánum-tartalmát. Lehet-e ma eszmény a Fábry-í vox humana? Igen, mint inspiráló erő, s nem mint másolandó, szó szerint utánzandó. Fábryt nem másolni kell, hanem folytatni. Ogy érzem, a vox humana örökségünkké válik, de tévedés lenne a kizárólagosság tantételét csinálni belőle. Humánum nélkül a művészet kifosztott ház, de a humánum általános vagy átvett megfogalmazásával sokáig nem lehet élni. A magunk irodalmának, a magunk nemzedékének is meg kell fogalmaznia humánum-eszményét, humánum-programját. Mert minden elöregszik, az irodalom tartósnak hitt összesítő tételei is. Alapjában ezzel összhangzik Fábry egy máig és mindenkoron érvényes tétele: változni és változtatni — e szavaival mindennap hozzám ér az élet. 3. A kérdés kissé akadémikus, ugyanakkor a nemzetiségi irodalmak jellemzője is. A francia Buffon szerint: a stílus az ember. Azaz: az embert nehéz részekre vonalazni. Lehetetlen is. Idegrendszerünkben, lelkűnkben, tapasztalásainkban sem futnak külön
