Irodalmi Szemle, 1981

1981/5 - Keszeli Ferenc: Képregény

tetett, ezért Kanócot érzelmileg sem hagyta hidegen a nő személye... Természetesen a tüneteknek ezt a részét az orvosok azonnal leépítették, mert hála a farmakológia rohamos fejlődésének, Ilyen célokra remek gyógyszereik voltak. Ilyen, és egyéb érthető, sejthető okok miatt Kanóc egyik kísérleti aktusáról sem mondhatta el, hogy hű ez aztán nagy volt. Nem is beszélve arról az esetről, amikor Kanócot egy úgynevezett coitus-sztimulátorba is befektették, egy rafinált gépbe tehát... de ezt megint csak jobb lesz nem részletezni.

Kanóc napjai elfogadhatóan teltek a Szaurusz-villa hangulatos, lakályos szobájában. Mire elérkezett az ősz, doktor Szaurusz lényegében végzett is a bizonyítási eljárással, majd megírta zárójelentését, melynek summázata szerint a páciens esetében a patologikus zsenialitás példátlan tünetrendszerével találja magát szemben az orvostudomány. Egyben cáfolta saját korábbi hipotézisét, miszerint Kanóc Bálint hipnoid tévetegségben szenvedne, ami azt jelenti, hogy az álom és a valóság példátlan keveredésének következtében a beteg tulajdonképpen csak álmodja azt, hogy nyelveket beszél, így ezt a képességét csak akaratlanul szimulálja. De a megfigyelések során bebizonyosodott, hogy a Kanóc-jelenségnek semmi köze nincs az álomhoz, mert az álom funkcióit ellátó agyállomány abszolút ébrenléti passzivitást mutat. Amit a Kanóc jelenség demonstrál, az annak ellenére is tényleges valóság, hogy csodaszámba megy. E lenyűgöző és egyben riasztó jelenség lényegi értéke nem a gyakorlati alkalmazhatóságban keresendő, hanem abban, hogy az eset kísérteties módon sejteti meg az emberi faj jövőjének felmérhetetlen távlatait.

Mivel Kanóc agyában semmilyen szervi, fiziológiai elváltozás gyakorlatilag nem tapasztalható, szinte bizonyosnak tekinthető, hogy minden emberi élőlény egy potenciális Kanócot rejteget magában. Idő kérdése csupán, hogy az emberi agy sebészeti rutinműtéttel ugyanolyanná legyen átalakítható, amilyen Kanóc Bálint agya. Túl mindezen, az is tudományos alapossággal valószínűsíthető, hogy a műtéten átesett egyének olyan tudós koponyákat nemzenek majd, akik már nem a klasszikus kapacitású emberi aggyal jönnek a világra, hanem tökéletesen örökölhetik nemzőik pompás tulajdonságait.

Doktor Szaurusz nyilván szentségtörésnek tartaná, de a szerző ennek ellenére is bá- torkodja megjegyezni, hogy a műtét megkerülését sem tartja elképzelhetetlennek, tehát az ügy érdekében az is elegendő lehet, ha valaki egyszerűen csak fejest ugrik egy épület tetejéről, és így tovább.

„És ez még csak a kezdet.” — Ezzel a mondattal fejezte be doktor Szaurusz a tudományos referátumot, de ráadásul még egy elaborátumot is csatolt mellé. Ebben a jelenség olyan vonatkozásaira igyekszik kitérni, ami bizonyára untatná az olvasót. Ezek után a tudós az egész anyagot lesokszorosította és szétküldte a világ legnevesebb kutató- intézeteinek, egyetemeinek, és természetesen a legjobb világhírnek örvendő nagyságoknak, akik mint érdeklődők, valamilyen módon felkerültek Szaurusz listájára. De veit a címzettek között filozófus, csillagász, űrutazó, politikus, valamint jónéhány nagynevű művészember is.

Miután életművének prózai részével végzett, ismét bekopogott Kanóc padlásszobájának ajtaján. De az nem nyitott ajtót. Egyszerűen csak azért, mert nem tudott ajtót nyitni. Az előzmény, hogy három nappal ezt megelőzően, Kanóc az ügyeletes szeretőjével bezárkózott a szobába, a kulcsot pedig, mint az a régi filmekben volt szokás, egyszerűen kidobták az ablakon.

Lakatos kellett tehát.

Lett lakatos is. Ezt követően Szaurusz ünnepélyes torokköszörüléssel megállt az örömökben elfáradt pár előtt és közölte, hogy tekintélyes összeget kíván Kanóc rendelkezésére bocsátani. Ezt a rengeteg pénzt viszont Kanóc csakis egyetlen célra használhatja fel: utaznia kell a pénzből és utazásai során fel kell keresnie azokat az intézményeket és személyeket, akik kézhez kapták Szaurusz értekezésének írásos anyagát. És ha ők is úgy kívánják, Kanóc konzultálni köteles velük. Köteles továbbá olyan kísérleteknek is alávetni magát, amelyek egyértelműen szolgálhatják a Szaurusz-elmélet széles körű elterjedését, illetve a Kanóc-jelenség népszerűsítését is.

Kanóc ekkor csak úgy félvállról odavetette: „Holnap akár indulhatok is.”

„Micsoda hálátlanság!” — dörmögte magában doktor Szaurusz. — „Nem vagyok hiú, de legalább megköszönné. Sebaj! A cél a szent, nem pedig a modor!”

Induláskor Szaurusz átadta Kanócnak a csekkönyvet, az útlevelet, a meglátogatandók