Irodalmi Szemle, 1981
1981/5 - Keszeli Ferenc: Képregény
nemcsak olvasóját, de talán önmagát Is mélyebben próbálja beavatni e rejtelmes krónika, illetve jelenség beszédesebb rétegeibe. 7. A vacsora pompás illatait a legtöbb egyéni hangvételű szerző ínycsiklandozónak mondaná, mi több: az igényesebbek néhány archaikus fűszerféle latin és magyar elnevezését sem tartanák mellékesnek megemlíteni. Nem ide tartozó okok miatt jobb lesz túlesni a szertartás gasztronómiai részletein, mégpedig olyanformán, hogy mellőzzük azokat. Több okból is. Ezen okok közül a legfontosabbnak kétségtelenül az bizonyul, hogy az események azon szakaszában, amikor az ételeik a füvön már terítve álltak — a kamionból előlépett egy meztelen nő. Egy meztelen nő, aki a korábbiak során sem szóban, sem említésben, sem ténylegesen nem fordult elő a színen. Ügy tetszik, ha mindez húsz esztendővel korábban, tehát ha mindez a nyolcvanas évek első éveiben történik meg, akkor a tetthelyen jelenlevő magyar anyanyelvű kultúremberek legtöbbje az egészet csupán annak tulajdonította volna, aminek annak idején tulajdonítani illett azon meztelen nők szerepét, akik a hetvenes—nyolcvanas évtizedekben készült Jancsó—Hernádi alkotásokban rendszeresen előfordultak, és rendszeresen mezítelenül. De ott a diófák alatt sejthetően másról volt szó, sőt, nyilvánvalóan másról. Mert amíg azokban a régi filmekben a pucérság egy következetes alkotói szabadságeszményt jelképezett és valósított meg, Illetve annak forradalmi érvényességét, érvényesíthetőségét demonstrálta, addig a kamion bádoglemezei közül kilépő mezítelen nőalak szerepe sokkal prózaibb volt ennél: ő volt a kamionosok utazó ágyasa. Azokban az időkben, sőt jóval az ezredfordulót megelőzően, már sok helyen rendszeresített intézmény volt az ilyen utazó, ágyas meztelenség. Az idősebbek még nyilván emlékeznek a Hű Feleségek Világligájának hangos tüntetéseire, akik mozgalmat indítva vívták ki maguknak a jogot, hogy távollevő férjeik számára hozzák már végre létre azt a világot behálózó ágyasbankot, melynek szolgáltatásait bevezetni nemcsak gazdaságos és praktikus, hanem elkerülhetetlen is. (Erre vonatkozó bővebb forrásmunkák és adatok összefoglaló gyűjteményét lásd az alapfokú iskolák negyedik osztályos történelemkönyvének hatodik kötetében!) A nő tehát előlépett. 8. De ki ő?! És honnét ismerik egymást Kanóc Bálinttal? — kérdezhetné az olvasó, ha az olvasó az adott percekben ott leskelődik a diófák alkony! árnyai alatt. Ugyanolyan joggal, indokkal kérdezhetne rá erre a körülményre, mint ahogy e krónikatöredék első változatának olvasásakor a szerkesztő is rákérdezett: ki az a nő és azon kívül, hogy a nevezett szolgáltatóipar képviseletében van jelen, milyen kapcsolata van a hőssel, és mi a dramaturgiai szerepe a cselekményben? Dramaturgiai szerepe nincs. Ott volt és egyszerűen csak előjött, mert éhes volt. Azonkívül tudta, hogy a szolgálati szabályzat érteimében a vacsora után el kell majd látnia rendes feladatát. A hőssel, Kanóc Bálinttal pedig érzelmi kapcsolata van, illetve volt, de még annak idején, amikor egy csendes amszterdami mellékutcában közös fedél alatt éltek le együtt néhány hónapot. Az érzelmi élet amolyan álszibarita gyakorlásának jegyei jellemezték ezt az időszakot, ám az aprólékos részletezéstől igencsak hasznosnak látszik eltekinteni, mert e krónika — talán szánalmas ravaszsággal — a szerző azon igyekezete szerint íródik, hogy az események az olvasó szemében ne csupán olcsó fikció kosztümjében mutatkozzanak, tehát, hogy 9. ne majdan megeshető, hanem majdan megesett cselekményként peregjenek. A hangsúly nyilvánvalóan a múltidő ikerjelére teendő, mert ez az egyetlen eszköze annak, hogy a klasszikus értékűnek szánt, bár vázlatos írásmü szerzője elhárítani próbálja magától azt a rühellnivaló körülményt, hogy őt a jelen pillanatban jöttment jósnőnek nevezzék, aki az úgynevezett modern prózai irányzatok eszközeit a saját tehetségtelenségének
