Irodalmi Szemle, 1981
1981/5 - Gál Sándor: Míg a világ s egy nap, Mennyi járható út, Az volna jó (versek)
GAL SÁNDOR míg a világ s egy nap elérkezettnek látszik az idő elmondani nem ifjú-heveskedéssel hanem érett férfifegyelemmel amit a tapasztalás és a hajnalok egybetereltek forduljunk hát szembe a havas domboldallal a lucfenyők sötétlő némaságával vagy akár a lenti hó alatt nyugvó tó csendjével bármely márciusi napon hunyjuk le szemünket jó erősen « amíg nem kezd sajogni amíg nem szállnak vörös karikák forrón és világítón az ólmozott felhők irányába így állni mozdulatlanul percekig vagy ha van még erő hozzá jóval tovább s amikor már a lélek kiszűrte a kinti zajokat a csattogást a dohogást amikor már csak a madarak szárnycsapásai zizegnek a havak felett s orrunkban a fenyők gyantaillata keveredik az ég ózonéval idézzük fel félúton a csigolyaroppantó időket mert szerelmes testvéreim ide jutottunk nézem magamat benneteket e havas lankán az egyszer-volt sihedereket méncsikókat akik egy tócsából tengert varázsoltak ha tenger kellett vagy a tengerből lett bűzös pocsolya akaratunk által volt idő amikor minden megvalósítható bennünk lakozott albérleteink királyságában igaz szeretők és egy-éjszaka-jó-lányok tündököltek a hús és a szellem országának alkotmányát és törvényeit szövegeztük együtt
