Irodalmi Szemle, 1981

1981/4 - KRITIKA - Szeberényi Zoltán: Kordokumentum és vallomás

határozza érdeklődést körét is. A legtöbb és legidőtállóbb mondanivalója az irodalomról, ezen belül a csehszlovákiai magyar irodalomról van. Volt időszak, amikor kiterjedt és folyamatos kritikai tevékenységet fejtett ki. Különösen a líra foglalkoztatta, de gyakran szólt szépprózánk eredményeiről is. Alkalmi recenzióit, részletező elemzéseit egyaránt körülhatárolt, többször megfogalmazott irodalomszemlélet hatja át. Az irodalmat (s a művészetet általában) konkrét társadalmi cselekedetnek, az elkötelezettség gesztusának fogja fel. Ezt sugallja kritikáinak, irodalmi reflexióinak összefoglaló címe is: Írás és tett. Csak a társadalmilag hasznos irodalmat méltányolja, az irodalmi alkotások értékeit-esztétikumát általában a tartalom felől közelíti meg. Elemzései tarta- lomközpontúak anélkül, hogy lebecsülné a művészi forma jelentőségét. Irodalmi-kritikusi elvárásait az Irodalom — történelmi terhelés alatt című kis esszéjében fogalmazta meg a legtalálóbban: „a társadalomnak olyan művekre, alkotásokra van szüksége, melyekben a formai készséghez és mesterségbeli tudáshoz méltó tartalom is társul. Mert ezeket az alkotásokat sem a politika, sem a kritika nem pótolhatja, nem helyettesítheti.” Ebben a szellemben elemzi Tőzsér Árpád, Cselényi László, Veres János, Gál Sándor, Duba Gyula, Szabó Béla és mások műveit. Kritikái általában magukon viselik az apropót, amelynek ürügyén születtek. Erős, koncepciózus, elmélyült írások váltakoznak penzum-jellegű, napi feladatként vállalt írásokkal. A szerző igen érdekes, helyenként hatásos módon ötvözi a zurnalizmus, az irodalomkritika, a kultúrpolitikai esszé módszereit, nyelvi stilisztikai megoldásait. Ez a jellemzés nemcsak irodalomkritikai írásaira, hanem az egész kötetre érvényesnek látszik. S leginkább azzal magyarázható, hogy legtöbbjük a legszélesebb olvasóközönség számára, egy napilap kulturális rovatába készült. Talán a kötetbe gyűjtött írások mindegyike nem érdemli meg a könyvbe örökítést, de így együtt, helyzeti energiájuk növekedvén, egymást támogatva, kiegészítve, fokozódik hatásuk, s egy sajátos, erősen társadalmi-politikai ihletésű irodalmi és kordokumentum-gyűjteményt prezentálnak. így irodalmi-kulturális életünkben ritkán fellelhető, sajátos helyzetünket, kulturális fejlődésünket jól tükröző, hasznos olvasmányul szolgálnak a legszélesebb olvasóközönség számára. (Madách)