Irodalmi Szemle, 1981
1981/4 - FIGYELŐ - Ozogány Ernő: Napjaink problémái
Napjaink problémái A történelmi, gazdasági, tudományos fejlődésnek megvan a belső dinamikája, ehhez és nem a naptárak dátumaihoz igazodnak a jelentős események. Csak a legritkább esetben történik meg, hogy egy-egy kerek évszámhoz kapcsolódik valamelyik jelentős fordulópont. A modern természet- tudomány számára megadatott ez a különleges véletlen: két század fordulójának előestéjén, 1900-ban következett be az a fordulat, amely kirobbantotta a fizika, később a kémia, majd a biológia forradalmát. Talán mondani sem kell, hogy ez idő tájt még senki sem sejtette, még a feltaláló Max Planck sem, hogy a fény kvantumjellegének felvetésével oly gyökeresen újat alkotott, amely alapjaiban rengeti meg a hagyományos gondolkodásmódot, természettudományos világképet. így történhetett meg, hogy még két évtizeddel később is óva inti a kvantummechanika atyjának ■tekintett Albert Einsteint — aki a Planck- felfedezés értelmezéséért kapott Nobel-dí- jat —, a túlzott következtetések levonásától, vagyis a kvantumfizika elméletétől. A természetet kutató emberi elmét — mint a több tízezer éves fejlődés folyamán számtalanszor bebizonyosodott — nem lehetett a megismerés útjáról letéríteni, amelynek eredményeképp néhány évtized alatt korszakalkotó felfedezések egész sora született meg. Természetesen a tudományos felfedezéseket mindig nagymértékben befolyásolják történelmi és gazdasági tényezők. Minden bizonnyal nem következett volna be a tudomány huszadik századi szédületes fejlődése a tizenkilencedik század ipari forradalmának eredményei, a nagyipar kialakulása nélkül. Mivel ez megteremtette legújabb tudományos eredmények gyors alkalmazásának lehetőségét, ezzel egyrészt kedvező légkört alakított ki a további kutatások számára, másrészt olyan segédeszközöket adott a tudósok kezébe, amelyek nélkül további munkásságuk nehezen lett volna folytatható. Különösen a kvantum- és magfizika területén támadt igény rendkívül bonyolult, magas műszaki színvonalú és méregdrága berendezések megépítésére, amelyek részben az elméletek helyességét voltak hivatottak igazolni, részben adatokat szolgáltattak újabb felfedezésekhez. Századunk ö'tvenes éveitől kezdve kialakult a tudományostechnikai forradalom folyamata, amely mélyreható változást idézett és idéz elő nemcsak a tudományban, a termelésben, de a mindennapi életben, az ember és a munka viszonyában, a közgondolkodás minden szférájában is. A korábbi évszázadok egy emberöltő alatt alig változó világából átlépett az emberiség a csupa mozgás — dinamika — fejlődés huszadik századába. Az új ismeretáradat egyre nyomasztóbban nehezedik a kor emberére, egyre gyorsabban évül el az egyszer már megszerzett tudásanyag. Kialakultak az információszerzés hagyományostól nagymértékben eltérő formái — rádió, televízió —, amelyek elsősorban a széles tömegekhez szólnak. Ezzel párhuzamosan úgy tűnt, hogy csökkenőben van az írott szó szerepe, azonban hamarosan kiderült, hogy ezt csak a fáziskésés okozza: míg a modern tömegkommunikáció naprakészen szállítja a híreket, addig a könyvkiadás szinte ókori lassúsággal, több éves késéssel adja át az ismereteket. Persze bizonyos fokú igazságtalanság is az elektronikus tömegtájékoztatás és a könyvnyomtatás közé párhuzamot vonni, de az már elgondolkoztató, hogy az utóbbi száz év