Irodalmi Szemle, 1981

1981/3 - 100 éve született Bartók Béla - Nagy Jenő: Felsőgaram völgyében Bartók nyomában

kozott kedvességével és gondoskodó figyelmével, sőt 1917-ben közvetlenül az érettségi vizsgáim előtt, odahaza nálunk, arra is rá akart beszélni, hogy szenteljem életem a zen nének —mint mondotta —, a többiről, főleg az anyagiakról ő gondoskodik, én csak legyek szorgalmas. A sors azonban másként döntött.

Az ember önkéntelenül felteszi a kérdést: a húsz évvel fiatalabb valašskai fiatalember sorsával vajon miért is törődik olyannyira az akkor már nagyhírű professzor? Miért? Mert ebben a fiatalemberben a tehetséget fedezte fel, az egyazon irányú érdeklődést. Másrészt, és ez a tény is döntően kihat a pedagógusra s egyben a népdalgyűjtőre is, Baník abból a szlovák faluból származik, ahol Bartók, részben éppen Baník közbenjárásával rálelt a szlovák népzene úgynevezett valašskai dallamcsoportjának nyomára, és Bartók ezt a jórészt hangszeres eredetű és rokonságú dallamtípust különösen fontosnak tartotta a szlovák népzenei anyag történetében, sőt „egyenesen ebben látta a szlovák népdal legősibb, legeredetibb típusát”, ahogy ezt tanulmányaiban Ujfalusy József le is szögezte.

Vajon feltehető-e, hogy Bartók Bélát valami belső, mélyebbről fakadó ösztönös kapcsolat is serkentette a szlovák népdal gyűjtésében, valamiféle intuitív, tudat alatti ráhal- lás? Eugen Clementís doktortól, a Matica Slovenská volt martini munkatársától erre vonatkozólag egy érdekes, elgondolkoztató véleményt hallottunk.

Clementís: Az itteni anyakönyvi bizonylatok tanúsága szerint Bartók Béla édesanyja Mártonban született. Nagyanyja született Polorecky volt. Ennek a családnak utódai különben még ma is itt élnek Sušanyban illetve Mártonban. Tehát mártoni eredetű a nagy mester édesanyja. Érzésem szerint feltehető, hogy Bartók Béla a szlovák népdalok iránti őszinte szeretetét és későbbi mély kapcsolatát még gyermekkorából hozta, édesanyjától kapta. Hisz az anyát bizonyára befolyásolta a vidék, ahonnan származott, és befolyásolta e vidék szlovák légköre is.

A hiteles adatok szerint Bartók Béla 3700 magyar, 3500 román, 3223 szlovák, 89 tőrök, 65 arab és több mint 200 ukrán, délszláv és bolgár dalt jegyzett fel. A szlovák dalok gyűjteményét a Matica Slovenskának ajánlotta fel. íme egy rövid idézet az 1922. október 8-val keltezett leveléből, melynek címzettje a Matica Slovenská. „Van szerencsém tudomásukra hozni, hogy folyó évi szeptember végén elkészültem a szlovák nép- dalgyűjtemény első részének nyomdai kéziratával, amely attól az időtől készen áll átadásra.” Hat évvel később, 1928. május 16-án így kezdődik Bartók újabb levele: „Igen tisztelt uraim, örömmel tudatom önökkel, hogy végre sikerült a munka hátralévő részét befejeznem, úgyhogy azt bármikor átadhatom önöknek, illetve megbízottjuknak.”

Itt ismét átadnám a szót dr. Clementisnek, hiszen ő e felszólítás alapján és a Matica Slovenská megbízásából utazott Budapestre.

Clementís: Igen, a Matica Slovenská megbízott, hogy keressem fel Budapesten Bartók Bélát, és vegyem át tőle a szlovák népdalgyűjtemény befejező kéziratát. 1928-ban — pontosan az időre, hónapra, napra nem emlékszem — megbízatásomnak eleget téve Pestre utaztam, felkerestem a mestert s tőle átvettem a kérdéses kéziratot. A tanár úr igen barátságosan fogadott. Sőt bemutatott a feleségének is. Majd rátért a kézirat ügyére. Figyelmeztetett: félő, hogy a vámhatóságok akadályokat gördíthetnek a kézirat kivitelét illetően, s hogy az ügy sima lebonyolítása érdekében tenni kellene valamit. Bartók figyelmeztetését illetve előrelátását igen hasznosnak véltem, s a kézirattal követségünkre siettem, az aztán a csehszlovák követség diplomáciai futár-postájával juttatta el a népdalgyűjteményt Martinba. A Bartóktól átvett utolsó kéziratrészlet 400 oldalt tett ki.

Sajnos Bartók hiába sürgette a kézirat nyomdába juttatását. Titkos kezek, érthetetlen okok újabb és újabb akdályokat gördítettek a Bartók-kézirat kiadása elé. Aztán kirobbant a háború, és évtizedekre eltolódott ennek a műnek a megjelentetése.

A felszabadulást követően Bartók szlovák népdalgyűjteményének legfőbb gondnoka két szlovák zenetudós lett: dr. Alice és dr. Oskár Elschek. Mindketten a Szlovák Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében dolgoznak. Ismeretes, hogy az első kötet 1958-ban Jelent meg. 1969-ben már a második kötet is nyomdában volt, míg a harmadik kötetre várni kell (szerk. megj.: A 3. kötet még nem jelent meg, és dr. Elschek felvi-