Irodalmi Szemle, 1981
1981/2 - FIGYELŐ - Ozogány Ernő: Kártékony és jótékony sugárzás
ifucmwieilcq) Kártékony és jótékony sugárzás Amikor 1814-ben George Stephenson bemutatta szülővárosa lakóinak első gőzmozdonyát, elsősorban ellenségeket szerzett magának: rendkívül sokan követelték, hogy a füstöt okádó tüzes szörny működését egyszer s mindenkorra tiltsák be. Az új műszaki találmány ellenzői a levegő tisztaságát és az emberek nyugalmát féltették a füstokádó, dübörgő masinától. A fejlődés menetét azonban nem lehetett megállítani, oly sok és nagy előnnyel kecsegtetett a vasúti közlekedés megindulása, hogy minden ellenkezést megtört. Időközben az is kiderült, hogy a kezdeti aggodalmak túlzottak voltak, nincs ok a gőzmozdonytól félteni a civilizációt. Sőt egy idő után úgy rögződött az eset a köztudatban, mint a fejlődés kerékkötőinek aggályoskodása a jótékony iparosodással szemben. Az incidenst követő másfél évszázadban hihetetlen mértékű fejlődés játszódott le világszerte, aminek hatására kialakultak a hatalmas gyárvárosok, a lakosság nagy része átáramlott a mezőgazdaságból az iparba, megváltozott egész élet- és gondolkodásmódja. Olyannyira, hogy egyre inkább misztifikálni kezdte a műszaki haladás eredményeit. Vitathatatlan, hogy addig elképzelhetetlen mértékben változott meg az élet minősége, az ember egyre kevésbé vált függővé a természettől. Néhány évtizeddel ezelőtt az iparilag fejlett államokban még eufórikus hangulat uralkodott a jövő kilátásait illetően, csupán néhány tudós intett óvatosságra: a túlzott iparosítás következtében megbo- molhat a természet egyensúlya, amely az emberiség jövőjét illetően rendkívül súlyos következményekkel járhat. Az óva intőknek a másfélszázados példával vágtak vissza: lám, ha akkor is hallgatnak az aggályoskodókra, akkor nem következett volna be az a hatalmas fejlődés, amelynek végső soron ők maguk is haszonélvezői. Hamarosan kiderült, hogy a helyzet korántsem ilyen egyszerű, valóban fennáll anak a veszélye, hogy az emberi tevékenység következtében a bio szféra helyrehozhatatlan károkat szenved. Egyre erősödtek a pesszimista hangok, amelyek apokaliptikus víziókkal kezdték ijesztgetni az emberiséget. Természetesen mindkét álláspont szélsőséges, ezért elfogadhatatlan, a nagy véleménykülönbség épp a kérdésfeltevés helytelenségéből adódik. A fejlődés megállíthatatlan, örök emberi folyamat, így értelmetlen iparosítani vagy sem alternatíva között választani. Az ipari fejlődés — mai stádiumában a tudományos műszaki haladás (forradalom) — természetes és pozitív folyamat, de eközben vigyázni kell arra, hogy a fejlődés ne járjon túlzott negatív mellékhatásokkal. Korunk egyik legnagyobb — és legkét- élűbb — vívmánya a magreakciók felfedezése. A fizikát forradalmasító felfedezések meglehetősen baljós körülmények között kerültek alkalmazásra: sok tízezer ember halált okozó iszonyatos bombák formájában, ami hosszú ideig tartó sokkot okozott az emberiségnek. Ehhez járult még a hidegháború bénító hatása, amely nem egy időszakában az atomzsarolás módszerével próbáltak élni a fia
