Irodalmi Szemle, 1981

1981/2 - FIGYELŐ - Ozogány Ernő: Kártékony és jótékony sugárzás

tál népi demokráciákkal szemben. Ezek után nem csoda, hogy emberek tízmillióinak a lúdbőr szaladgált a hátán az „atom“ szó puszta említésétől is. Pedig e tudósoktól mi sem állt távolabb, mint a magreakció háborús felhasználása, zömmel zsidó származású tudósok attól rettegtek, hogy a náci Németország tudósai kikísérletezik ezt a szörnyű tömegpusztító fegyvert. Már kezdettől fogva a szabályozott termonukleáris folyamaton volt a hangsúly, ez pedig atomerőművet jelent. E kijelentés alátámasztására elég csak arra utalni, hogy már 1942 telén működött Enrico Fermi vezetése alatt az első kísérleti atomreaktor, amely a későbbi hasonló rendeltetésű üzemek prototípusának számít. Természetesen az adott körülmények között ez az atombomba elkészítéséhez vezető út egyik állomása volt. A háborút követően a geológusok többször figyelmeztettek arra a lehetőségre, hogy a hagyományos (fosszibilis) fűtőanyagkészletek kimerülőben vannak, csupán néhány évtizedre elegendőek. Legkézenfekvőbbnek az atomenergia békés felhasználása látszik, ezért szerte a világon több tucat a maghasadás elvén működő erőmű épült. Nagyobb méretű elterjedésük időben egybeesik a környezetszennyezés világméretű problémáinak felbukkanásával, ennsk megfelelően egyre hevesebb támadások érik az atomerőműveket is. A felkorbácsolt érzelmekre mi sem jellemzőbb, hogy már arra is volt példa, hogy egy elkészült atomerőművet népszavazás kárhoztatott tétlenségre. A téveszmék, az indokolatlan félelem eloszlatásában a legnagyobb szerepe épp a legílletékesebbek- nek, a tudósoknak, kutatóknak lo..et. Őszintén, nyíltan fel kell tárniuk a hozzá nem értők széles tömegei előtt a problémát, minden szépítés nélkül megmondani az igazat. Erre vállalkozik Tölgyessy György és Milan Kenda Éltető és pusztító sugárzások című könyvében (Madách 1980). Tölgyessy György nemzetközi hírű tudós, a Szlovák Műszaki Főiskola rá- diokémiai és sugárkémiai tanszékének professzora jól ismert olvasóink előtt. Három évvel ezelőtt Az atomkorszak detektívjei című rendkívül érdekes és tanulságos könyvét jelentette meg a Madách könyvkiadó, amelyben a rádioanalitika legújabb vívmányaival ismerteti meg az olvasót. Mostani könyvének szerzőtársa az ismert publicista Milan Kenda, aki eredeti foglalkozását tekintve biológus, így minden bizonnyal a mű olvasmányosabbá tétele

mellett az ő érdeme a sugárzás biológiai hatásainak részletes és szakszerű elemzése.

A most megjelent mű — akárcsak a három évvel ezelőtti — érdekes, izgalmas, olvasmányos, a kettő között azonban óriási fajsúlybeli különbség van: a sugárzásokkal foglalkozó könyv az ismeretterjesztésen túl az indokolatlan félelem eloszlatását is vállalja. De nem azzal, hogy rózsaszínűre festi előttünk a helyzetet. E munka egyik nagy erénye a őszinteség. A szerzők kertelés nélkül bemutatják a sugárzások pozitív és negatív hatásait, nem hallgatva el esetenkénti aggályaikat sem.

Hirosima óta az emberiség kollektív félelme az atombombától való rettegés, ennek megfelelően a- szerzők nagy teret szentelnek ennek a témának. Részletesen megismertetik az olvasót az atombomba születésének történetével, a híres-nevezetes Rutherford felfedezéstől egészen az ötven évvel későbbi hirosimai bevetésig. Az atomtámadást ért két japán város lakóinak tragédiáját nemcsak hitelesen ábrázolják, a hatást a képek még csak tovább fokozzák: hátborzongatóan hatnak a sok-sok ezer ember halálát okozó bombák és azokat hordozó repülőgépek fényképei, még rágondolni is iszonyatos, hogy milyen megelégedéssel szemlélhették a Pentagon szakértői a robbanás előtt és után készült légifelvételek közötti különbséget

— a bomba borzalmas pusztító erejének hatását. És ezzel még korántsem ér a romboló hatás véget. Jól tudja a világ, hogy azóta hány ezren pusztultak el a rádioaktív sugárzás utóhatásainak következtében. Több tucat ember egyéni tragédiájának leírása érzékelteti az olvasóval: micsoda rettenetes puszításra képes a magenergia, ha békeszerető milliók nem fogják le a pusztításra kész emberi kezet a végzetes mozdulat megtétele, előtt. Csak egy a tudósítások közül: a bomba le- dobásának napján született többszáz gyerek közül csak egy, Hiroto Tomita nevezetű lány él ma is. Sajnos a kísérletek itt nem fejeződtek be, folynak ma is, hidrogén-, neutron és még ki tudja, miféle bombák alakjában öltve testet.

A harrisburghi atomreaktor meghibásodása kapcsán újra összecsaptak az érvek akörül, hogy atombombává válhat-e az atomreaktor, vagy szennyezheti-e oly mértékben a környezetet, hogy üdvös lenne inkább lemondani róla? A szerzők részletesen foglalkoznak az egyes reaktorok