Irodalmi Szemle, 1981
1981/2 - MŰHELY - Cuth János: Lecke (kisregény)
A lepasszolt plébános fel-alá sétálgatott a szobában, majd az ósdi szekrény mélyéből egy pazar csiszolt üveget emelt elő. Valami kékes színű italt ittunk. Az egész nagyon megható volt. Azt mondta: „Nagyon helyénvaló lenne, ha a jövőben is meglepnél ilyen javítanivalókkal Aztán már csak annyit kérdezett, hogy hol dolgozom, mire mentem a diplomával? Nos, dokikám, az, hogy jelenleg egy csomó ember munkáját irányítom egy nem is olyan távoleső gazdaságban, egyáltalán nem az Ön lelkiismeretes praxisának az eredménye. Ogy dolgozom és irányítok, mintha mindig is azt tettem volna. Higgye el, esetenként fogalmam sincs, hogy helyes, vagy teljesen esztelen utasításokat adok-e. Tudja, itt senki sem ismer, feltétel nélkül bíznak utasításaim helyességében, tudásomban, szakértelmemben. Maga szerint tűrhető ez az állapot? Mit gondol ezek után, hány hozzám hasonló, hozzá nem értő dilettáns — egyik új szavam — szaki dolgozik kulcsfontosságú munkahelyeken? Én is felelős vagyok a magam dolgaiért, így nincs más választásom, mint szerezni egy másik diplomát, egy érvényeset, olyat, amelyhez már bizonyos előtanulmányokat is végeztem. Jól érzi magát, doki? Pszichológiát fogok tanulni.]
