Irodalmi Szemle, 1981

1981/2 - Hubik István: A csehszlovákiai magyar fordítás általános problémái II. (előadás)

cseh terminológia keretei közé, mert van mit áttenie: az alapokat világos, határozott ismeretek formájában magával vitte a magyar iskolából. Persze, hogy nem árt, ha már a felvételin tudja, hogy szlovákul a hatványkltevő exponent, de mégiscsak az a legfontosabb, hogy a matematikában tájékozott, és többek között a hatványkitevővel is tud bánni. Mellesleg szólva azt a felvételeztetőt, aki a magyar gyerek matematikában való Jártasságát, az egyetemi tanulmányokra való rátermettségét csak annak szlovák nyelvtudása alapján hajlandó megállapítani, azt egy-két szlovák szakkifejezéssel lekenyereznl úgysem lehet. Mintha egy zenetanár csakis a nyelvtudásból ítélve volna képes véleményt alkotni valakinek a zenei tehetségéről. Ahol így áll a helyzet, ott más baj van, és azon kell segíteni próbálni. Miért ne higgyük, hogy közös jóakarat, konzultáció, higgadt érvelés, illetve belátás dolga ez is, mint sok minden más? Ami természetes, az természetes, ami világos, mint a nap, az világos kell legyen mindenki számára, azzal nem lehet nehéz argumentálnunk. Elsősorban a logikával rokon kétszerke>ttő tudományának avatottjai előtt, de másutt sem. Hiszen tudtommal például jogot egyáltalán nem tanítanak a középiskolában. Aki a jogra szeretne beiratkozni, azt milyen órákon készítik elő az egyetemi felvételire?

Egy szó mint száz: nem a szaktárgyak tanítása keretében kell a magyar középiskola tanulóit megtanítani az egyes tudományok szlovák terminológiájára. Hát hol? Ha egyáltalán szükséges, akkor a szlovákórán. Persze ez sem könnyű. A szlovákóra elsősorban arra való, hogy — minden egyéb gyakorlati cél szem előtt tartásának zavaró körülményeitől mentesen — a szlovák nyelvet sajátíttassa el a tanulókkal, és a szlovák irodalmat ismertesse meg velük mennél behatóbban. Mit tanácsolhatunk mégis? Ott van esetleg a szlovák nyelvtan példatára. Persze hogy az is elsősorban a szépirodalomból szemelget, de azért mennyi mindenféle gyakorlati dolgot be lehetne még oda illesztgetni! Sőt az sem kizárt, hogy az irodalmi szemelvények között jusson hely egy-két olyan szövegnek, mely a művészi próza szuggesztív erejével lophatna be a magyar gyerekek szlovák szókincsébe a szaktárgyak területén hasznosítható kifejezéseket, kész formulákat.

Ismétlem, ha mindenáron szükséges, elképzelhető többféle mód. Csak az anyanyelven való oktatást ne terheljük meg nem sok jót ígérő tendenciákkal. A fordító a kétnyelvűségre törekvés nyomasztó légkörében küszködik a szöveggel, a vele együtt jobb sorsra méltó gyerek csak rágódik az így készült könyvön, a ma diákja, a leendő fordító persze erről veszi majd a mintát, mert hát ml másról is venné, a jövő magyar diákjai pedig még rosszabb könyveken lesznek kénytelenek rágódni, lassanként senki sem tudja már, mi a rossz, miért rossz, s mi lenne a jó — és nincs isten, nincs ember, aki ezt a bűvös kört széttörje.

Pedig mégiscsak szét kell törnie valakinek, valakiknek, többeknek, kölcsönös jó szándékkal. A hogyan kérdésre próbáltam válaszolni egy-két ötlettel a magam laikus módján. Nem csodálkoznám, sőt örülnék, ha kiderülne, hogy itt vagy ott nyitott kaput döngettem. Ami bennünket zavar, amitől a mi lábunkat szorítja a cipő, arra nekünk kell felhívnunk mások, a partner figyelmét. Nekünk kell szorgalmaznunk azoknak a fonákságoknak kiküszöbölését, amelyeknek senki sem látja hasznát, dte amelyeknek végső soron mindannyian kárát valljuk. Egész mű megvalósításához egész emberekre van szükség, testben, lélekbeii, nyelvben egész emberekre, akik minden jogos, természetes igényüket kielégítve érzik, és a hazának az áll érdekében, hogy mindnyájunk legteljesebb megelégedésére munkálkodjunk a közös művön. Kifejezi ezt az alkotmány is, de tegyük az alkotmány mellé tankönyveink nagy részét! Nyelvőreink intelmeit olvasva mit gondoljon magában az egészről az a magyar diák, akinek eszébe jut egyik-másik tankönyve? Pedig ő még nem tudja, hogy a tankönyvekből nemcsak az egyes szak- tudományok alapismereteit kell megszereznie, hanem azokból sajátítja el a nyelvi sémákat is. Anyanyelve sémáit. Jól vagy rosszul. Ahogy ott találja. Nos milyen nyelvi sémákat szed fel és tesz magáévá a kibogozhatatlan, nyeklő-nyakló, Idegen elemektől göcsörtössé vált tankönyvi mondatokból?

De menjünk tovább. Szó esett már azokról a visszásságokról, ötletszerű megoldásokról, rögtönzésekről, amelyek az intézménynevek fordításában lépten-nyomon