Irodalmi Szemle, 1981

1981/2 - Hubik István: A csehszlovákiai magyar fordítás általános problémái II. (előadás)

képet az egészről, és az összkép szempontjából a megítélés lehet téves mind az egyik, mind a másik esetben. De az ember arról szólhat csak, amit látott. És különben i;>: a cseppben azért benne van a tenger. Megkockáztatom hát az állítást, hogy a földrajzkönyveink fordításának színvonala elmarad a kívánatostól. Az egyiknek például már a lectori salutem]én fönnakad az olvasó. íme: „Hazánk a fejlett országok közé tartozik... Szövetségi szerződés köti a Szovjet Szocialista Köztársaságok szövetségéhez.“ Nem kell különösebben vájt fülűeknek lennünk ahhoz, hogy észrevegyük, miért nem jó itt a köti szó, és miért kívánkozik a helyére a fűzi. Bizony bőven akad föildrajzkönyveankben nyelvi hiba, mely jobb esetben csak mosolyra gerjeszt, de igen sokszor eltorzítja a tartalmat is. Hogy vélekedjünk példának okáért az ilyen mondatról: „Fekvésünk kontinentális helyzete megnehezíti külkereskedelmi kapcsolataink lebonyolítását a világ többi részével?“ Vagy: „A Brdy övezete a Stredočeská pahorkatina domborzatában különbözik, mert más kőzetek, főképp palakövek alkotják.“ Alább: „A Sumava rendszerét alkotó hegyek az NSZK és Ausztria határán vonulnak.“ Ha így igaz, miért foglalkozunk ezekkel a hegyekkel Csehszlovákia földrajzában? Mi, akik nem most tanulunk csehszlovák földrajzot, tudjuk, hogy az állítás téves, nyilván tudta a fordító is, csak magyarul visszaadni nem tudta az eredeti szlovák szöveget. Vagy ez a nyelvi fésületlenség: „A hegyek mélyén sok barlang van föld alatti patakokkal és cse>ppkő díszítéssel.“ De kerülnek itt jócskán tárgyi szempontból megkérdőjelezhető dolgok is. Például: „...a hatalmas tárnákban szenet és egyéb kőzeteket bányásznak ki.“ A közfelfogás szerint a kőzet a föld szilárd kérgét alkotó elemekből összeállt „ásványi vagy szervetlen“, azaz szenet! en, szerves anyag: homokkő, bazalt, dolomit stb. Az egyéb szó helyére tehát a szakszerűség kedvéért is odaillőbb volna a különféle. Ezt pedig minek nevezzem? Nyelvi baklövésnek vagy tárgyi hibának? „A Nyugat-csehországi kerület nagyjában a Mže és mellékfolyóinak s az Ohfe felső szakaszának árterületét foglalja magába.“ Meglepő, hogy az értelemzavaró pongyolaságok mellett mennyire kitetszik ebből a stílusból a választékosságra való törekvés, és egyfajta modorosság vonul végig az egész könyvön. Véletlenül sincs itt semminek széle, mindennek csakis és kizárólag pereme van stb.

Szó volt róla, hogy a tankönyvfordítók mostohább körülmények között tevékenykednek, mint a szépirodalmiak. Ez még fokozottabban áll a honismereti tárgyú könyvek, ott is különösképp a földrajzkönyvek fordítóira. Aki földrajzkönyvet fordít, azt eleve megverte a sors. Ami bizonytalanság, zűrzavar az évek során felhalmozódott nálunk a helységnevek és egyéb földrajzi nevek használata körül, az mind a nyakába szakad, és többletteherként nehezedik rá. S az eredmény? Teljes káosz, és ember a talpán az a gyerek, aki a szövegből kihámozza a tulajdonképpeni megtanulnivalót. A legjobb fordító is sziszifuszi munkát végez, de hátha még a fordító nem is tartozik a legjobbak, a legáldozatkészebbek közé, hanem a könnyebb végén fogja meg a dolgot!

Meggyőződéssel állítom, hogy a magyar szöveget nem az idegen földrajzi nevek teszik elsősorban emészthetetlenné, a rossz magyar szöveg eleve, önmagában emészthetetlen. Viszont az elkerülhető idegen földrajzi nevek fölöslegesen megterhelik a magyar szöveget, a rosszat is, a jót is, és rendkívüli módon megnehezítik a fordító munkáját. A fordító nem lát ki a bozótból, figyelmét elsősorban arra összpontosítja, hogy — az istenért! — csak a nevekkel ne legyen baj, és a zárójel a helyére kerüljön. Nos, nincs baj a nevekkel, és a zárójel ott van, ahová való? Nem tudom. Túlnyomórészt ugyan a magyar név került zárójelbe, pl. Vysoké Tatry (Magas- Tátraj, de nem ritka az ellenkezője sem, pl. Alacsony-Tátra (Nízke Tatry). Előfordul, hogy két fogalomnak egy magyar nevet ad a fordító. A Českomoravská sústava is, a Českomoravská Vrchovina is Cseh-Morva-dombság, pedig a kettő — a fordító is tudhatta volna — nem ugyanaz, hiszen az utóbbi az előbbinek része, és magyar forrásból tudjuk, hogy a neve Cseh-morva dombvidék. No és az a grammatikai bizonytalanság, amit a többes számú szlovák földrajzi neveknek a magyar mondatba való beillesztésében lépten-nyomon tapasztalhatunk, s ami aztán ilyen mondatokat szül: „A Karpaty Csehszlovákia területén két hegyvonulatot alkotnak.“ Vagy: „A Nízke Tatry magasságuk szempontjából a. Západné Tatryhoz hasonlít.“ Még ennél is cifrábbak a fele magyar, fele szlovák megoldások: „Nyugati-Tatry“ stb.! De hogy