Irodalmi Szemle, 1981
1981/10 - — k —: Holmi
latát (átvételét) a mikéi modell terminusaként nem tartjuk szerencsésnek (a szó- összetétel belső formája, motiváltsága ez esetben eltájoló, valójában a kifejező értékek, expresszív kategóriák rendszeréről van szó). Ezzel függ össze, hogy „A kifejezőeszközök változásainak tipológiája a műfordításban” (8, 148) sem szabatos cím; igaz, az eredeti, bár a címadásban pontos (Typológia výrazových zmien v preklade [132]), az anyag kifejtésével a fordítót esetleg eltájolhatja. A kifejező eszköznek s a megfelelő funkciót képviselő kifejező kategóriának az eredetiben is követhető összemosódása a fordításban fokozottabb (e fejezeten kívül vessük össze például az eredeti 106., 112., 115. s a fordítás 132., 139., 143. lapját). A szövegben oly gyakori „markír ozottság” (135, 144, 165, 166 és másutt), sőt: „kifejezésmarkír ozottság” [168]) helyesen — markánsság (1. a 143. l.-on mint „markáns jelleg”-et s a 211. 1.- ön található „a kifejezőeszközök mar- kánsságának” jelölést). Megjegyezhetjük még: a „domesztikálás”-1 (84, 241, 253) irodalmi anyaggal kapcsolatban alig alkalmaznánk ... A „jelentésinvariancia” (8, 94 és másutt) helyes képzés, megfelelője a szlovákban, németben, angolban egyaránt használatos, de a fordítás szövegében az eredeti szerint igazodva a jelentésinvariáns vagy invariáns jelentés elégségesnek tűnik (s a bevezetett terminus szinonimájaként a szövegben elő is fordul). Nemcsak az ismertetett kötet egyes részeinek, hanem általában a hasonló jellegű szaknyelvi fordításoknak modorosságát, fordításjellegét is mérsékelné, ha a szó- használatban és a szóképzésben a természetesebb változatot, azaz csak a szükséges idegen elemeket, mintákat alkalmaznánk. A kérdést azért tesszük szóvá, mert az irodalomesztétikai, fordításelméleti és stilisztikai tárgyú fordítások jelentőségét a tartalminak közvetítésén kívül abban látjuk, hogy hozzájárulhatnak a szabatosabb magyar terminushasználat kialakításához. Az ismertetett kötet orosz nyelvű fordításban is megjelent (Problemi hudozsesztven- nogo perevoda. Moszkva, 1980, 199 1.), s a terminológiai összevetés nyilvánvalóan tanulságosnak bizonyulna. Zeman László HOLMI Grendel Lajos Éleslövészet című könyvéről írt kritikát Szegedy Maszák Mihály a Mozgó Világ 81/10-es számában Tanulságtól megfosztott történelem címmel. A kritika írója az Éleslövészetet a magyar irodalom egészébe helyezi el, s a regény közvetlen ihletőjét Esterházy Péter műveiben keresi. Grendel Lajos november 13-án Alsószeli- ben és november 25-én a pozsonyi JAIK- ban találkozott olvasóival. Kovács Endre emlékiratairól (Korszakváltás, Magvető) írt a Népszabadság november 25-i számában Sándor László. Kovács Endre történész az 1918—1938-as csehszlovákiai éveire emlékezik vissza, szem előtt tartva, hogy ez a munka nem egy buktatót rejt magában. Ennek ellenére, Sándor László szerint, a szerző nem egy hibát ejt könyvében. „Szubjektiven” szól egyes költőkről (Morvay Gyula, Győry Dezső), az irodalmi és társadalmi élet történéseinek vezéreiről, az akkori lapok szelleméről. Sándor László megjegyzi, hogy a kötet tárgyi tévedésektől sem mentes, de — mivel Kovács Endre könyve mindenképpen hasznos és a húszas—harmincas évek kisebbségi életéről érdekes képet fest — ezek a tévedések ill. pontatlanságok gondosabb szerkesztéssel kiküszöbölhetők lehettek volna. Mács József több író-olvasó találkozón vett részt: november 26-án Dunaszerdahelyen és Nagyabonyban, november 27-én Vágki- rályfán. december 4-én Tanyban és december 6-án Kürtön. Ozsvald Árpád és Zs. Nagy Lajos december 1-én Nyitrán, a Pedagógiai Fakultás hallgatóival találkozott. Milan Rúfus tanulmánykötetéről írt Bata Imre a Népszabadság november 17-i számában. Rúfus kötetét nemcsak a magyar— szlovák irodalmi párhuzamok miatt tartja érdekesnek, hanem mert ezek a kitűnő,
