Irodalmi Szemle, 1980
1980/10 - Keszeli Ferenc: Tisztelt Tivadar! (vers)
KESZELI FERENC Tisztelt Tivadar! Az utókor szivacsos zugából fordulok Önhöz Tivadar! Megkopott színek közül szólok e piros írómasinán. Elátkozott füstök zavarosából, radír és pálinka mellől, esőpityegésből, leborult ég alól, ködkürtbe fagyott szusszal, és lerombolt kényszerképzetek mögül. Cím híján szólok Önhöz Tivadar, miként a kamaszlányok szokása volt a szomszéd kontinens sztárjait sorvezetővel írt levelek útján felkeresni. Szándékom a kertről szólni: arról a gácsiról. És persze egyebekről is szívesen írok a megsarabolt sorokban, így akár sznob hóvakokról is. Olvastam, hallottam és láttam őket. Volt közöttük mindenféle jószág: dumdumagyú piktor, festegető firkász, szemész- és nőgyógyász, epés bölcsészsereg, mocsári turista, öles sulyokvető, divatjamúlt kéjnő, s még paprikasejk is. Äm a kert, az a gácsi kert, a keménykötésű almafák! Először szilvaéréskor jártam ott, a hatvanas évek vége táján, őszelőn, részegen. A szilvafákat állig bemeszelték, ahogy az almafákat is fehérre Aranyranett a fákon s a fák alatt a fűben szerte mennyi szilva ... aszott bőrükön fehér penész világít hamvasan. Tíz esztendő során, vagy tucatszor jártam itt. Most is ősz van, mint mindig, ha erre hoz utam, és most is alkony előtti mézes napsütést rostálnak nyakamba a gácsi kertnek ritkás lombjai. Félve lépek a lejtős oldalon, szorongva, mint ha a vásznain taposnék, a félrebillent fű zöldjei között, almák tündöklő sárga gránátjain, a kékeken pompázó penész hófehérjén... Színeket maszatol talpam a pompás palettán. Virágokat. Kikericsek oldódó liláján taposnom keserves. Géz kéne gyorsan s tinktúra — de hol van már a régi patikus, az a félbolond?! .......HOGY GÄCS ALKALMAS HELY E GY GYÓGYSZERTÁR FELÁLLÍTÁSÁR A, S AMIKOR ERRŐL SZEMÉLYESEN IS MEGGYŐZŐDTEM, A JOGOSÍTVA NYT 1884. OKTÖBER 15-ÉN MEG IS SZEREZTEM. EGY CIMBALOM VOLT, MELYNEK ÉRTÉKESÍTÉSÉBŐL INDUL TAM GÄCSRA, A SZÜKSÉGES KÉZI GYÓGYSZEREKET PEDIG TÁVIRATIL AG RENDELTEM MEG, ADDIG, MÍG AZ ÁLLVÁNYOK, FELSZERELÉSEK ELKÉSZÜLTEK, MÁR A KIADÁSOKAT A NAPI BEVÉTELEK FEDEZTÉK, ÜGY HOGY A GYÓGYSZERTÁR MÉG AZ ÉVBEN A FORGALOMNAK ÁTADHATÓ VOLT.“ Ott áll ma is a ház — féloldalt veti magát a dombnak, kertje a lejtő
