Irodalmi Szemle, 1980
1980/10 - Gál Sándor: Aki egyedül maradt, Idelent (versek)
GÄL SÁNDOR Aki egyedül maradt aki egyedül maradt a vers lávaömlései mentén a dermedő lávafolyam párái között mit mondjon hogy énekeljen egykor volt küszöb előtte melyet ha általlépett kinyíltak zúgván az erdők és sédek szóltak és csermelyek anapesztusi szóval habzó daktilusokkal ahogy áradt vagy apadt a források tája s volt madárhang is kései rigó hajnali fürj hogy a harmatos ég is lábujjhegyen járkált mintha csak álom lenne mely e kopár jelen csikorgó pusztaságában délibábként villan hogy még fojtogatóbb legyen a magány és ez az óra amely a kettétört ürességet megidézi idelent idelent megint ősz van hullajtom szebbik árvaságom s oda se nézek az alvóra-fordult világra aranyozom szándékaimmal a szüretelő időt melyben egykor ragyogni látszott a hegyoldal és bugyogtak sisteregtek a mustos éjszakák fekete hajfonatok bomoltak szinte önmaguktól megannyi kanca-sörény idelent megint ősz van holló szemöldök lassú szárnycsapásai köszöntnek Idelent
