Irodalmi Szemle, 1980
1980/9 - Ifj, Csontos Vilmos: A legendák ködén innen
mivel nem fejtettek ki olyan ellenállást, amilyenre számítottunk, s rövidesen kezünkre került a város. Annyi harc után végre egy havi pihenő következett. A gépfegyveremet megkerestem a patakban, amely elég mély és hideg volt. Használható állapotban találtam. A következő harcokban már nem vettem részt. Az egy havi pihenőt iskolázással töltöttük. Kiválogatták közülünk a legmegfelelőbb bajtársakat, és egy külön vonattal a moszkvai nagygyűlésre küldtek, ahol Lenin elvtárs beszélt. Boldog voltam, hogy láthattam és hallhattam a szavát. S az is nagyon jólesett, hogy a beszédét meg is értettem. Kimondhatatlan hatással volt reám, szavai sokáig visszhangoztak bennem, határozottságot és új erőt öntöttek belénk. Ezt a találkozást sohasem felejtem el. A nyár végéhez közeledtünk, közeledett a tél, amikor lejár az én egy évem is, amit a Vörös Hadseregbe lépésemkor aláírtam. Már megkérdezték, hogy maradok-e, vagy a hazatérést választom? Otthonról nagyon rossz híreket hallottunk. A Magyar Tanács- köztársaság, amit a munkások vívtak ki, az összeomlás szélén állt. Minden oldalról a bur- zsoá hadseregek indultak a fiatal proletárdiktatúra eltiprására. Mi, akik Oroszországban harcoltunk, tudtuk, hogy a magyar proletárok harca nem volt hiábavaló. 1919 vége felé jártunk. Már láthatóvá vált, hogy a fehér bandák vereséget szenvedtek, és a Vörös Hadsereg parancsnoksága alatt áll csaknem az egész ország. Az ősz folyamán még bevetettek bennünket kisebb kozák és fehér bandák ellen, de már mindenütt mi voltunk túlerőben, s mindig győztünk. Parancsnokom igyekezett rábeszélni, hogy maradjak a Szovjetunióban. Unszolása hiábavaló volt. Nem tudtam rászánni magam, hogy elszakadjak szülőhazámtól, hogy ne láthassam otthon hagyott Mariskámat, aki bizonyára visszavár. Pedig idestova három éve nem kapott tőlem levelet. Épp úgy szüleim sem, hiszen innen még egy tábori lap küldése is lehetetlen volt. A fogolytáborból a Vöröskereszten keresztül sikerült tudatnom az otthoniakkal, hogy élek, de az még 1917 őszén volt, közvetlenül a forradalom kitörésekor. Ki tudja, soraimat megkapták-e az otthoniak? A hazatérést a Magyar Tanácsköztársaság bukása megnehezítette. Otthon fehér terror uralkodott, híre jött, hogy üldözik a volt vöröskatonákat, s a nép vezetőit. Időbe telt, Az érsekújvári nyugdíjasok klubjában (középen: Zajcsek Lajos)
