Irodalmi Szemle, 1980
1980/7 - ÉLŐ MÚLT - Pašiaková, Jaroslava: A magyar, cseh és szlovák kultúrkapcsolatok a két világháború közötti kelet- és közép-európai folyóiratok tükrében (tanulmány vázlat)
„az első öntudatos balodali író. Vele csúcsosodik ki a mi szocialista irányú irodalmunk, amely az utóbbi időben izmosodik.” — „A Masaryk Akadémia köré csoportosult írók közül legalább Sellyei Józsefet meg kell említenünk... Szlovákiában teljesen új Irányt, új írásmódot jelent, csak az a hibája, hogy kissé szétdarabolja a szoros kompozíciót.” Morvay saját magát is ebbe a vonalba sorolja: Forbáth—Szenes—Sellyei—Morvay: „íme, ez témánk rövid keresztmetszete. Mindez Innen fakad, s azért biztató, mert Szlovákiából Prágán át Nyugat és Kelet felé tekint, az emberiség óceánjának irányába.” Rámutattunk arra, hogy a két háború közti időban a szlovákiai magyar irodalom nagyobb kötelességet vállalt magára annál, mint hogy csak a nemzeti öntudat és nyelv fenntartója legyen: hordozta — különösen a Horthy korszakban — a többi emigráns vagy kisebbségi magyar irodalommal (Jugoszláviában, Romániában) a haladó öntudatot, nemcsak a művészet, hanem a filozófia, szociográfia és a gazdaságtan területén is. JEGYZETEK 1. Raith Tivadar: A keleteurópai kérdésről. Magyar Írás 1927. VII. 2. különszám. I. Amikor az ellenségek testvérre találnak egymásban, 1914. — II. Apró téglák, amelyekből egy igazi tudós palotát építhetne (építkezés, bútorzat, népművészet, zene, tánc). — III. A történelmi és földrajzi okok Kelet-Európa kialakulásában a X. sz.-ig. — IV. A tatárjárás és a török hódítások hatása Kelet-Európában. — V. Kelet-Európa a törökök kiűzése után. — VI. A nagy háború hatásai Kelet-Európában. — VII. Milyennek kellett volna lennie Kelet-Európa igazi békéjének? 2. Raith Tivadar: Kultúra, fajiság, irodalom. Magyar Írás 1921. 7. sz. „Ha az egyes kultúrák legjellemzőbb vonásait összehasonlítjuk a kulturát létrehozó nép, vagy faj jellemvonásaival, úgy megegyező vonásokat fogunk találni. Ez különben természetes is, mert hiszen a kultúrát a nép, vagy a faj hozza létre s így abban mintegy önarcképet rajzol magáról... A közösségnek az egyénre gyakorolt hatása szemlélhetővé válik akkor, ha az egyén gondolatait és érzéseit kifejezi, vagyis, ha művész. Nagy művész azonban csak az lehet, aki a közösség életét éli... A legnagyobb emberábrázolók példája igazolja ezt. Miért? Azért, mert emberileg nagy csak az lehet, aki a saját kultúrájában is nagy... De a kultúrákat nem választják el kínai falak egymástól. Eleven kölcsönhatás állapítható meg az egyes kultúrák között... ez a kölcsönhatás nem jelent egyszerű másolást vagy utánzást, hanem csak kiegészülést... Az idegen kultúrák sajátos eszmevilága azonban új perspektívát nyit, új horizontokat tár fel s megakadályozza a kultúrák elsekélyesedését. Az idegen kultúrák tehát nem támadják meg annak a kultúrának sajátos jellegét, amelyre hatnak, csak gazdagítják annak érzés- és gondolatvilágát. Alakítólag — de nem átalakítólag —, mert ezek az eszmeáramlatok szellemünket tágítják, szemünket új színeken élesítik, de a szivünk az mégis, mindhiába, azokért dobog csak, akikkel egy a sorsunk...” 3. Németh László: A minőség forradalma. 1940. Arne Novák cseh irodalomtörténete. 173 — 176. I. .. A nemzetek erényeikkel nyúlnak föl a nemzetközibe, s a puszta tény, hogy az Európában utazgató csehnek Comeniusra, nekünk pedig Petőfire kell hivatkoznunk, egy összehasonlító jellemrajz rövid foglalata." 4. Említsük meg ezzel kapcsolatban firí Wolker Štafeta című szép költeményét (1919). 5. Raith Tivadar: Most megindulunk mi fiatalok (Magyar Írás I. 1. 137. I.) 6. Magyarul: Az expresszionizmus szép és jó dolog volt. A szellem szolidaritása, az igazság felvonulása. De sajnos az eredmény — az 1920-as Német Köztársaság. Igen, kedves expresszionista testvérem: az életet komolyan venni ma veszélyes. A harc groteszkká válhat... A mezítelen élet jobb, mondhatnám igazabb, mint te. 6a. Magyarul: Az Uralon, a Balkánon és az óceánokon túl új országok kiáltották ki az élethez és erőhöz való akartukat. Fiatal országok, fiatal emberek. Hozzánk intézett első szavuk felvillanyoz. 7. F. X. Salda: My a Maďari, Saldűv zápisník, VI. évf. 1933—34, 234—235. I. „Není pák pUrozené, le se poslucháči tohoto oboru poučufí v knihách profesorű a badateli péštských, jejichž védeckého významu umenšovati mne ani nenapadá, i to, že z ní
