Irodalmi Szemle, 1980
1980/7 - ÉLŐ MÚLT - Pašiaková, Jaroslava: A magyar, cseh és szlovák kultúrkapcsolatok a két világháború közötti kelet- és közép-európai folyóiratok tükrében (tanulmány vázlat)
čerpají zároveň politický-jilozofický základ, v nemz korení mentalita onSch profesorii: názory v rúznem odstínení konzervatívni Si reakční... Místo abychom z téchto svých státních príslušníku maďarské národnosti a maďarského jazyka vytvorili demokratickou avantgardu západní, která by vnášela západní zpúsob myslení a hodnocení všcí verejných do maďarské literatúry a do maďarského vedeckého sveta, necháváme je klidné propadat dnešní státné maďarské mentalite rázu nejkonzervatívnejšího a nejvíc nepŕátelského demokratickým ideám západníckym. Není tohleto politika idiotu? ... Místo, abychom rozvíjeli ty myšlénky demokratické, které žily a pusobily v maďarské minulosti, hasíme a udupávame i ty možnosti tvorivé, které jsou náhodou latentní v maďarském obyvatelstvu našeho státního území. Jisté jsou v našem Maďari, ktefí nejsou nadšení Horthym nebo Gombäšem; méli bychom se snažit pripoutat je k Praze jediným trvalým poutem, které jest: tím, že by se jim dala plná možnost projevu a príležitost k práci. A my je žatím svou tupozrakostí a svou obmezeností vháníme do náruče Pešti.” F. X. Šalda cikkével kapcsolatban érdemes jeljigyelni Fábry Zoltán József apánk és az előzmények című cikkére (Magyar Nap, 1936. márc. 17.) „...A kultúra csalhatatlan szeizmográf: a társadalom minden rezdülését pontosan közvetíti. A mai uralmon levő magyar társadalmi rendnek kultúrreprezentánsa csak »József apánkx lehet. A főherceg, a tábornok, Doberdó hőse és írója, a haláltudomány és halálírás dilettánsa. Ha a katona-dilettánst összekevered az íródilettánssal: megkapod a Magyar Tudományos Akadémia elnökét. Ez szomorú és nevetséges. De 1936-ban: magyar valóság .. 8.Czuczor (Dobossy) László: Csehek és magyarok. Korunk, 1938. II. 727—739. „...Lehetséges-e az együttműködés és a kiegyenlítődés csehek és magyarok között? Európa periféria-területén élünk, látszatra egymástól is különbözünk, de egészében, közösen is mások vagyunk, mint a nyugatiak. Függvény-népek vagyunk és a helyzetünk is csak függvénye a mindenkori európai változásoknak. Kétszeresen érvényes ez a kisebbségi magyarságra. A tünékeny politikai kísérletezések helyett tehát örök célok felé kell törekednünk — buzdítottunk magunkat lelkesen. Népet megőrizni, értékeinket konzerválni, konkrét eredményekért küzdeni. Felemelni nemzetünket az európai kultúrszínvonalra. Versenyképessé tenni a csehszlovákiai nemzetiségek sorában. Tehát olyan cél felé menni, amely változatlanul érvényes minden politikai konjunktúra mellett... Lelki szemeink a belga parasztot látták, aki nyugodtan szántott amikor a német hadsereg átviharzott országán. Így jutottunk egyre közelebb Szlovenszkóhoz, idegen környezetben, Prágában. Egyszer moziban voltam, hol képeket mutattak be, otthoni tájakat: a Tátrát, a Vág-völgyét, a Dunamentét, Komáromot. Furcsa megilletődést éreztem, mikor e képeket láttam: soha még ily tisztán nem tudtam, hogy Szlovenszkó az én hazám. Ismerem és szeretem. Elválaszthatatlanul egy vagyok vele. Dobog a szívem és megremeg a testem, ha valamilyen formában otthoni megnyilvánulást látok, ha felidéződnek otthoni élményeim emlékei. Ha végleg el kellene hagynom, azt hiszem, örökké bánnám és lelkileg bénának érezném magamat. — Szlovenszkó: kis szintézis. Hegyek és síkság, népek keveredése. Egy pontba sűrűsödése mindannak, mi nagyban Közép-Európa. Vízcsepp a tengerben. Ide jöjjön, itt éljen, ki Közép-Európát ismerni akarja. Mint a tragédiákban, itt is egy pontban feszül össze minden nehéz gond, minden fájdalom, minden megoldatlan kérdés.” 9.Czuczor (Dobossy) László: Mit tudnak rólunk a magyarországi magyarok? Oj Szellem, 18. sz., november 1. Megfulladunk, Oj Szellem, 1937. aug. 1—15. I. évf. 12— 13. sz. A Szabad Szó rovatban Levelek a szerkesztőhöz. 10. Egy szlovenszkói levélváltás. Oj Szellem, 1938. április 7. 10—11 p. D. K.: „...Hol vannak a jövőbe nyúló, jól megalapozott elgondolások, hol vannak az egészséges, megvalósítható tervek népünk fenntartására... Senki sem mondhatja magáról, hogy az 6 terve reálisabb, mint a másiké. Kisebbségi életünk húsz éve még senkit sem igazolt... Középosztályunk elzüllött, iparosaink elproletarizálódtak, paraszti rétegünk éppen hogy csak el nem merül. Mitől várjuk hát sorsunk jobbra- fordülását? Talán az eljövendő új generációtól, amely ma még az iskola padjaiban ül? Balga remények, mik csak rövidlátásból születhetnek. A még iskolában ülő — akár a főiskolákon is — diákság még annyira sem lesz képes, mint a mai... A ki
