Irodalmi Szemle, 1980

1980/7 - Tőzsér Árpád: Körök (részletek)

Az itt honos lélek az égre tör s nem jut túl a purgatóriumon.

Nem veszi be ég, kilöki pokol, pantha rhei: sorsa a partközök.

Egyik parttól a másikig botol s érzi: ő a körök közt a Között.

Testtelen fény, szája helyén fohász —

E kör lakói árnyáktalanok, áttetszők. Akármelyik parton állsz: szemük a túlsó part arcán ragyog.

A létüket nem látja senki se, csak a Vén Sajkás s talán ők maguk.

E kör az Akheron sápadt vize, a között-lét, a formák közt az út.

S a lelkek nem azért honosak itt, mert Rendjük az Úréval ütközött, az ok: érzik, amit más csak tanít, hogy minden létező forma: Között.

Érzik: Között az Ég s az a Pokol,

Közöttek sora az idő s tér,

Között a csillag és minden bokor, a Nagy két széle két Nagyobbat ér.

Érzik a kört, mert itt magba hasít a kerület íve, oly közeli.

Ami máshol csak érintő, az itt a lélek fényes közepét szeli.

Nagy János: Napozó, 1979, égetett agyag, 25 cm