Irodalmi Szemle, 1980

1980/5 - Egri Viktor: Tél az Irtványon (regényrészlet)

gerincét és az alatta kanyargó utat messze hordó ágyúival lőtte a tüzérség. Lent a völgyben néhány kazal tüzet fogott, a szél az istállóig sodorta a pernyét.

Időnként szovjet repülők, ráták szálltak el felettünk csaknem súrolták a ház fedelét. Tisztán láthattam, ahogy ferde síkban gépfegyvertűzzel árasztják el a német állásokat.

A türelmetlenség a ház feletti magaslatra űzött, s egy kőhalom mögött megbújva lestem az út árkában futkározó nácikat. Görnyedt háttal, fegyverrel a kezükben hol az erdő felé, hol meg vissza, a malom felé lejtő útig bukdácsoltak. Jobb felől egy szakasz libasorban ereszkedett le a völgybe.

Az oroszok alkonyat felé abbahagyták a tüzet, de a nácik fejetlen futkározása tovább tartott. Ogy láttam, hogy puszta életüket féltve futkároznak fejetlenül ezek a gyors előretörésben hódításhoz, könnyű győzelemhez szokott katonák; most hátrálnak, keresik a menekülés útját, kapkodnak és futnak, ha a közelükben volnék, szürke hideg szemükben látnám a rémületet, homlokukon a félelem verejtékét, s hallanám szívük ijedt dobogását is, ha mellükre tapaszthatnám fülemet. Hát ilyenek vagytok, ti hódító héroszok, fél világ letiprói — most egérutat kereső gyávák, minden mozdulatotok elárulja rettegésteket, ellenállástok ordító céltalanságát.

Nem éreztem elégtételt ebben az órában. Nem tudtam örülni szívrepesve és megmá- morosodva ujjongani, teli torokkal énekelni valami részegítő dalt arról, hogy pusztultok, megsemmisültök, vége a királyságtoknak, vége a felsőbb rendű hatalmatoknak, mely vérig megalázott, és csaknem halálba kergetett.

Gerstner István: Reménység. Tollrajz