Irodalmi Szemle, 1980

1980/4 - Tasi József: A Sarló és a Bartha Miklós Társaság kapcsolatáról (tanulmány)

rehozza a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot. A Társaság elnöke, Asztalos Miklós, a neves történész jobb és baloldal között igyekszik egyensúlyt teremteni, de ez nemigen sikerül. (Asztalos ugyanis Pécsett él és 1930 nyaráig többnyire külföldi egyetemeken dolgozik, ösztöndíjas kutatóként.)

1928 novemberében a háromévi huzavona után alapszabályainak jóváhagyásáig eljutó Bartha Miklós Társaság előadássorozatot rendezett a magyar parasztproblémáról. Legnagyobb visszhangja Fábián Dániel Európa Jövője és a magyar paraszt című előadásának volt. Fábián itt tudományos mezbe öltöztette parasztkoncepcióját s meghirdette az úgynevezett „turáni-szláv parasztállam” ideológiáját, melyben megkísérli Coudenhcve- Kalergi Páneurópa-tervezetét és a Kossuth Lajos-, majd Jászi Oszkár-féle Dunai Konföderációs tervezetet összhangba hozni. Helyesen ismeri fel a kelet-európai kis népek egymásrautaltságát, de alapvetően téved a parasztság — elsősorban a magyar paraszt

— világmegváltó, messiási szerepének kihangsúlyozásával. Előadásában nem említi Szabó Dezsőt, de kétségtelen, hogy Az elsodort jalu írója vezeti tollát. Végül kijelenti, hogy a magyar parasztságnak ki kell termelni „azt a hatalmas politikai zsenit”, aki az ,,új eurázsiai turáni-szláv kultúra” létrehozását meg fogja valósítani.

A jellegzetesen „harmadikutas” tervezet első bírálója Szekfű Gyula volt (a Magyar Szemle 1928-as decemberi számában). Néhány sorát idézzük: „Nagy tévedés volna, ha a magyar parasztot az intelligens ifjúság Ázsiába akarná visszavezetni, vagy pedig egy turanoszlavizált parasztállam fantomjával foglalkoztatná, — a leszakadt terület ifjúsága itt is példa lehet e téren elmaradt trianoni ifjúságunknak: a csehszlovákiai magyar »r.arlósok« elsősorban magyar és európai kultúrát visznek be a falvak közé, melyekben a saját magyarságuk megerősítését is keresik.”

Ez a hivatalosnak tekinthető — a magyar miniszterelnök folyóiratában közölt — állásfoglalás meglepő módon a sarlós példa követésére buzdít. Bizonyára azért, mert a sarlósok kezdeti, „narednyik” korszaka beillett a magyar uralkodóosztályok irredenta elképzeléseibe.

Fábián Dániel előadása hamarosan marxista bírálatot is kapott; a 100 °/o, a kommunista párt legális folyóirata 1929 áprilisában közölte Tamás Aladár Parasztság és intelligencia című kitűnő elemzését. „Az intelligencia — írja Tamás Aladár — saját maga megmentését úgy keresi, hogy keresi azokat a rétegeket, akiket megmenthet. (...) A parasztság kínálkozik az intelligencia számára, mint vezetésre alkalmas, vezetésre váró réteg. (...) A paraszti vágy: menekülni a kapitalizmus elől, mitológiává sűrűsödik össze: a rejtélyes Túrán nem egyéb, mint olyan faji közösségnek konstruálása, mely »faji« tulajdonságainál fogva immunis a kapitalista fejlődés veszedelmeivel szemben. (...) Ezzel magyarázható, hogy a Bartha Miklós Társaság fiatal, paraszthívő intelligenciájában olyan sajátos egymás-mellettiségben keverednek fasiszta és szociálíorradalmár elemek.” Tamás Aladár ezután a bírált koncepciót az orosz szociálforradalmárck — az eszerek — a történelem által megcáfolt ideológiájához hasonlítja.

Azért idéztük — bár kivonatosan — Tamás Aladár tanulmányát, mert néhány hónap múlva, 1929 júniusában Fábry Zoltán hasonló bírálatban részesíti a Sarló korai ideológiáját, röpiratuk, a Vetés első és második számának néhány írása alapján. Fábry bírálata azonban elkésett. A Vetés 1929 áprilisában kiadott harmadik számából már nem mutatható ki az „etnográfiai szocializmus”; megtaláljuk viszont a röpiratban „a szervezendő osztálytömegekkel orgánikusan kapcsolódó új magyar értelmiség kívánságát!” Ismerve a fejleményeket, azt mondhatjuk, hogy a Sarló ekkor már úton van a szocializmus ideológiájának elfogadása felé. (Ez persze nem csökkenti Fábry Zoltán rangos bírálatának értékét. A bírálat a Sarló fejlődését meggyorsította!)

1929 szeptemberében Balogh Edgár az Oj Szó első számában már kijelenthette, hogy „A csehszlovákiai magyar új nemzedék néhány év alatt a kispolgári Ideológiából a szocializmushoz érkezett”.

És a Bartha Miklós Társaság? Ebben az időben már szoros kapcsolatot tart fenn a pozsonyi és brünni Sarlóval. 1929. május 25-én és 26-án Kassák Lajos előadást tart a pozsonyi Prímáspalotában. Kíséretében ott találjuk Fábián Dánielt, aki ekkor ismerkedik meg a legtöbb sarlóssal. A Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok 1929 szeptemberi érsekújvári kongresszusán a Bartha Miklós Társaság küldöttsége is megjelenik — korábban a Berecz Kálmán főtitkár által megfogalmazott meghívókat is Fábián juttatta el a magyarországi és erdélyi (!) haladó ifjúsági szervezetekhez. A Sarlósok és a Bartha