Irodalmi Szemle, 1980

1980/4 - Tasi József: A Sarló és a Bartha Miklós Társaság kapcsolatáról (tanulmány)

Miklós Társaság anyagiak hiánya miatt folyóirattá nem fejleszthető röpiratai — a Vetés és az Oj Magyar Föld — kölcsönösen közlik egymás írásait. 1929 szeptemberében és októberében a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok és a Sarlósok közül többen is Budapestre jönnek a MEFHOSZ és a Bartha Miklós Társaság által szervezett Ifjúsági Parlament előkészítő üléseire. A Parlament az egyetemes magyar ifjúság — köztük az ipari munkásság — képviseletére vállalkozott. Ezt már nem nézhették tétlenül a MEFHOSZ-szal amúgy is hadilában álló Turul Szövetség vezetői; megüzenték, hogy ha összeül a Parlament, hatszáz fokossal felfegyverzett ,,bajtárs”-sal szétverik a kongresszust. A sarlósok vezetője, Balogh Edgár egy nappal az üzenet után érkezett s így a 400 fiatal helyett csak a vezérkarral tanácskozhatott. Ezekben a napokban ismerkedett meg személyesen is József Attilával, aki az év eleje óta maga is tagja volt a Bartha Miklós Társaságnak.

1929. december 3-án a pozsonyi és brünni Sarló képviselői — Vass László, Csáder László, Lőrincz Gyula, Bazilidesz Iván, Bertók János és Sáfáry László Budapesten tanuló csehszlovákiai magyar egyetemi hallgatók — átadták megbízólevelüket a Bartha Miklós Társaság vezetőségének. Eszerint „A Sarló budapesti képviseletének tagjai, mint személyek (tehát nem mint képviseleti egység) belépnek s munkát fejtenek ki a Bartha Miklós Társaságban...” A megbízó levél a tényleges helyzetet fejezte ki: a két rokon törekvésű szervezet szükségesnek vélte az állandó kapcsolatot. A Bartha Miklós Társaság nem sokkal később, december 15-én megtartott első országos kongresszusán Vass ■László már hivatalosan képviselhette a Sarlót s később is többször felszólalt, intézkedett a Sarló nevében. Az említett közgyűlésen a Bartha Miklós Társaság baloldala — ekkor: többsége — hitet tett a szocializmus ügye mellett. Ez a magyarországi feudálka- pitalísta viszonyok közt azt jelentette, hogy a hivatalos szervek ettől kezdve kíméletlenül támadták a Társaságot és a már korábban hasonló útra lépett Sarlót.

Már egy hónap múlva, 1930 januárjában megindult a támadás a Magyar Szemlében. Győry János Elképzelt parasztklasszicizmus címen bírálta az Oj Magyar Föld 2. számának néhány félreértelmezett írását (bár az ütést valójában a decemberi kongresszusért .kapta a Társaság!), Szekfű Gyula pedig a tanulmányhoz fűzött jegyzetében különösen «lrettentőnek találta a bírált röpíratban „a pozsonyi sarlósok egyik vezetőjének, Balogh Edgárnak” nyilatkozatát, „melyben egész ünnepélyesen kijelenti, hogy: a kispolgári természetű sarlós, cserkész mozgalomból kiindulva a szocializmusnál állapodik meg”. A szerkesztői jegyzetre, melynek további sorait kíméletből nem idézzük, a Bartha Miklós Társaság nevében József Attila válaszolt (az Oj Magyar Föld 3. számában), egyaránt megvédve a Barthásokat és a sarlósokat.

Az ellentétek tovább éleződtek. Március 15-én a Sarló képviselője Budapesten, a Kerepesi temetőben megkoszorúzta Táncsics Mihály sírját. A koszorún a kelet-európai nemzetek színei és egy vörös szalag jelképezte a Duna-menti kis népek egymásrautaltságát és a sarlósok szocialista állásfoglalását. (Mint tudjuk, eredetileg Petőfi Sándor szobrát szerették volna megkoszorúzni!) A koszorú-affér — mert az lett belőle! — már .a kortársak szerint is újabb minőségi változást jelzett a Sarló fejlődésében, a többi ifjúsági szervezetet pedig határozott állásfoglalásra késztette. A Bartha Miklós Társaság többsége ekkor már nem tudta követni a Sarlót. A sarlósok szerették volna, ha a koszorúzásra a Társaság ifjúsága testületileg kivonul, ezt azonban Könyves-Tóth Kálmán, a vidéken dolgozó Fábián Dániel helyettese nem merte vállalni. Azt sem vállalták, hogy az Űj Magyar Föld 3. számában közöljék Boross Zoltán pozsonyi sarlós március 15-én, tehát a- koszorúzás napján tartott előadását — Kossuth Lajos dunai konföderációja és az új nemzedék — és/vagy a sarlósok Masaryk csehszlovák államelnöknél mondott Januári beszédét, melynek konklúziója ugyancsak a konföderáció szükségességének meghirdetése.

Volt azonban az ekkorra már erősen polarizálódott Bartha Miklós Társaságban egy kis csoport, Olt Károly, Rohonyi Vilmos és Száva István vezetésével, melyet nem riasztott el a szocialista állásfoglalásért kapott ledorongolás, sőt éppen ezekben a napokban Kelet-európai szemináriumot létesítettek. A Sarlóval a támadások idején egyedül ez a csoport volt szinkronban. Nem szólunk most a magyar belügyminiszter (!) durva parlamenti beszédéről vagy a bajtársi egyesületek kardcsörtető nyilatkozatairól, csak azt említjük meg, hogy a Wesselényi Reform Klub március 24-i tiltakozó ülésén a Bartha Miklós Társaság nevében felszólalt Szász Béla — a Magyar Nemzeti Szocialista Párt