Irodalmi Szemle, 1980
1980/4 - Tasi József: A Sarló és a Bartha Miklós Társaság kapcsolatáról (tanulmány)
Tasi József A SARLÖ ÉS A BARTHA MIKLÓS társaság kapcsolatáról „Bartha Miklós Társaság? Az olvasók azt kérdezik: mi ez? Megmondjuk: ezek a magyarországi Sarlósok..Szalatnai Rezső 1929 szeptemberében Pozsonyban e szavakkal mutatta be A Nap olvasóinak a Bartha Miklós Társaságot. A párhuzam nem csupán szellemes újságírói fordulat, hanem — éppen 1929 őszén — nagyon is indokolt. A csehszlovákiai Sarló és a magyarországi Bartha Miklós Társaság kapcsolata és kölcsönhatása már a korábbi években is kimutatható. 1925. április 2-án alapították a Bartha Miklós Társaságot Budapesten élő erdélyi és felvidéki származású egyetemi hallgatók és pályakezdő ifjú értelmiségiek. Ugyancs !■; 1925-ben volt a prágai Szent György-kör főiskolás cserkészcsapatának első táborozása Liptószentivánon; majd a következő és az 1927-es év nyarán a Szent György-kör úgynevezett regös-cserkészei „kimentek a faluba”. A Bartha Miklós Társaságban 1923 végén feltűnt egy rozsnyói egyetemi hallgató, Vass László. Hamarosan a Társaság tagja i nt s a vitaesteken felszólalt, 1927. május 21-én pedig részt vett az ötszáz diák Móricz Zsig- mond-ünnepélyének rendezésében. 1927 decemberében a Szent György-kör cserké:'- csapatának vezetője, Balogh Edgár budapesti ösztöndíjat kapott s hamarosan az Eötvös Kollégiumba költözött. Vass László elvitte őt a Bartha Miklós Társaságba, ahol rendes taggá választották, s az 1928. március 16-i vitaesten fel is szólalt. (A téma a Nemzeti kisebbségi jogrendszer volt s az egyik hozzászóló, Radványi Titusz, kifogásolta, hogy a magyarországi kisebbségek anyanyelvűket nem használhatják a közhivatalokban. Felhördült erre a jobboldal és azt állította — a hivatalos állásfoglalással egybehangzón —, hogy a magyarságnak igenis joga van beolvasztani a nemzetiségeket. A fennmaradt jegyzőkönyv szerint Balogh Edgár „hevesen tiltakozott a beolvasztás ellen”.) Balogh Edgár budapesti tanulmányútja idején az erdélyiek által alapított Híd című folyóirat Hajós utcai szerkesztőségébe is eljutott s a lap munkatársa lett. 1928 májusiban az ezer diák Ady-emlékünnepélyének rendezői között Vass Lászlót és Balogh Edgárt is ott találjuk s ami fontosabb: Balogh Edgár szerkesztette — Hajdú Dénes társaságában — az erre az alkalomra kiadott Ifjú szívekben élek című antológiát. Ezen a nyáron, 1928 augusztusában a gombaszögi táborozáson a prágai Szent György- kör regös-cserkészei megalapították a — korábbi működésükhöz képest minőségi változást jelentő — Sarlót. Ugyanekkor, szinte dátumszerű pontossággal, augusztus 3-án a Bartha Miklós Társaság közgyűlésén Fábián Dániel ügyvezető elnök meghirdeti a Társaság faluprogramját. Néhány sorát idézem: „A falu sorsdöntő kérdéseit mint égető fontos dolgokat akarjuk a középosztályba szuggerálni. Igyekezni fogunk a középosztály intelligensebb részét a falu felé terelni és ki akarjuk építeni a falu intelligenciájával a legszélesebb társadalmi kapcsolatot.” Az egyelőre csak szavakba foglalt program egybecseng a Szent György-kör regöseinek az előző években megvalósított falujárásával; a hatás kétségbevonhatatlan. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a sarlósok és a budapesti barátaik vigyázó szemüket — Ady és Móricz mellett — egyaránt Szabó Dezsőre vetik: szinte teljes nézetazonosságot találunk a két ifjúsági csoportnál. De vannak különbségek is. A Sarló összetétele sokkal egységesebb a Bartha Miklós- Társaságénál. Utóbbiak jobbszárnya kezdettől fogva nacionalista, irredenta hangot üt meg s egy kisebb csoportjuk Szász Béla vezetésével 1929-ben fasiszta programmal lét
