Irodalmi Szemle, 1980
1980/4 - Zalabai Zsigmond: A madárrá változott leány I. (Mikola Anikó lírájáról)
hogy lesznek kövekből tigrisek, fűszálakból bilincsek, sziromból dárdahegy. A fa és fény motívumok, láthatjuk, mindig más-más arccal fordulnak felénk. Érvényes ez a „fészek” metaforára is: almafás versbeli „helyi értékének” szintén megvan a maga ellenpólusa: „Ujjaim titkát adhatom csak / vértelen ágak sűrűje mélyén / felperzselt fészek hamuját” [Emlékül!; vagy — személytelenebb formában — A túlsó parton alábbi sorai: „csendben várakoznak a fák / árnyak lebegnek felettük / régi fészküket keresve”. A fenti példákat az első, még 1971-es kötetből idéztem, bizonyítandó, hogy Mikola Anikó lírája már a korai szakaszban is tudatosan törekedett a motívum-ellenpontozásra, a kép-, illetőleg vers-oppozíciók megteremtésére. Lírájának ez a vonása, igaz, akkor még nem volt olyan markáns, mint manapság; csírájában azonban már benne volt a lét- és világérzékelésnek az a szimultanizmusa, amely az érett, mítoszi formákban gondolkodó Mikola Anikó verseinek egyik fő erőssége. Motívumaiban, képeiben már akkor is a gondolatok, metafizikai tartalmak mozogtak. Éppen ezért nem fogadhatjuk el azt a véleményt, melyet — abszolutizálva az érzelem versképző szerepét — Bábi Tibor alakított ki róla, mondván: „Költői termésének zöme a hatvannyolc előtti két-három év gyümölcse, és a megsejtett válsághelyzet szülte szorongásait és borúlátásait vetíti elénk, mely belső érzelemvilágának, keserű élményeinek romantikusan eltúlzott expresszív megfogalmazásában szervesen összefonódik.” A továbbiakban a kritikus azt bizonygatja, hogy egy „megmerevedett érzelmi állapot tükrözéséről van szó, ennek érdekében absztrahál a szerző a reális világban végbemenő mozgások ábrázolásától.”5 Az idézett gondolatokhoz, mint azt motívumvizsgálatunk bizonyítja, csak meglehetős fenntartásokkal közeledhetünk. Mikola Anikó versei, főként az antológiabeliek meg az első kötetéi, részben táplálkozhattak a szerző személyes érzelmi válságából (melynek forrása, mint azt az Almafák terhét kapcsán említettük, egy szétfoszlott szerelem volt); másrészt — ám megint csak részben — fakadhattak a csehszlovák 1968 társadalmipolitikai válsághelyzetéből is (jóllehet költészetében erre egyetlen egy bizonyíték erejű vers sem akad); mindamellett azonban én úgy vélem, hogy a Bábi Tibor által kárhoztatott (és megideologizált) „pesszimizmusa” nem más, mint a szubjektumban kiteljesedni vágyó léttudat és világiélmény egyik oldala, olyan antitézis, amelyet egy világ- és létigenlő tézis szükségszerűen vált ki, éppen a szintetikus valóságszemlélet jegyében. Példatárunk egy dialektikus világlátás formálódását éri tetten, egy halvány, de kétségkívül meglevő filozófiai igény alakulgatását bizonyítja. Ezt az Igényt — nem használva a mikroszkopikus kép- és motívumvizsgálat eszközeit — a korai szakaszban „szabad szemmel” szinte lehetetlen volt észrevenni (Görömbei András is a spontán érzelmi áradás, a közérzet-líra képviselőjét látja ez időben Mikola Anikóban, szembeállítva őt filozofikus hajlamú nemzedéktársaival, Tóth Lászlóval és Varga Imrével).6 Pedig az önmaguk ellentétébe forduló képek, tükrözzék bár a valóság még oly kicsi szeletét, már a létbeli ellentétes tendenciákat modellálják, a változás, a mozgás tényét, a dialekt:kát fejezik ki. Szó sincs itt tehát — Bábi Tibor véleményével ellentétben — semmiféle „megmerevedett érzelmi állapotról”, s még kevésbé arról, hogy Mikola Anikó „absztrahál (...) a reális világban végbemenő mozgások ábrázolásától” — hiszen a „reális világot” éppen ez: a dolgok, jelenségek változékonysága, halál és születés, pusztulás és alakulás végtelen egymásba áramlása, az ellentétes tendenciák egymásnak feszülése jellemzi. Ahogy azt már a korai Mikola-versek egynéhány motívuma is sejteti, s ahogy azt a későbbi érett költemények egész sora igazolja. A MADÁRRÁ VÁLTOZOTT LEÁNY. Az érzelmi-gondolati teljességigény s az egyetlen versen belül megvalósított ellentétezés, dramatikus szerkesztésmodell jegyében íródott a költő legújabb kötetének címadó verse, a Madárnak lenni is. Mindössze négy versszak, de kikristályosodása annak a folyamatnak, amely Mikola Anikó eddigi fejlődés5 A kilencből hét. Hét, 1976. 36—37. sz. 6 A szomszédos országok magyar lírájának új nemzedéke. Kossuth Lajos Tudomány- egyetem, Debrecen. Studia Litteraria XVI., 1978. 121—122. I.
