Irodalmi Szemle, 1980
1980/1 - Simkó Tibor: Guadalupe fehér virága — I. (dráma)
APAFEJ Egy óriási babtortát. Bablisztből volt a tésztája. KÖLÖK Édesanyám sütötte. APAFEJ Ki más? KÖLÖK Finom volt, ugye? APAFEJ De még milyen! Én is ettem belőle egy szeletet. A többi neked jutott. KÖLÖK Anyám akarta úgy. Szeretett engem. APAFEJ Nagyon. KÖLÖK (eltűnődik) És az apám? Tőle mit kaptam? APAFEJ Ö kuglibábukat csinált neked. KÖLÖK Hülznikből. APAFEJ Dugóból fejet faragott beléjük, arra szemet, szájat, orrot, fület pingált. A királynak meg koronát. KÖLÖK (szótlanul néz maga elé, majd) Ö is szeretett? (Apafej nem válaszol) Akkor miért nem vitt magával? APAFEJ Hova? A bizonytalanságba? KÖLÖK Vagy mért nem maradt itt? Velem. Hisz nem volt katona. APAFEJ Neki is parancsoltak. KÖLÖK (hallgat, aztán) Mikor ment el tőlünk? APAFEJ Március vége felé. Már tavaszodott. KÖLÖK (némi szünet után) Azt mondta, visszajön. (Csönd) És nem jött vissza. (Csönd) Mindenét nálad hagyta. Még a pisztolyát is. (Kisvártatva) Vedd elő, Apafej! (Apafej mozdulatlanul fekszik egy darabig, majd lassan lekászálódik az ágyról, odamegy a sarokban álló ládához, kulcsot húz elő valahonnan, kinyitja a lakatot, a födelet fölemeli, belehajol a ládába. Amikor kiegyenesedik, egy régimódi pisztolyt tart a kezében. Erősebb fény. Kölök is fölkel, Apafej mellé lép, nyúl a pisztolyért.) KÖLÖK Mutasd ... APAFEJ Vigyázz, meg van töltve. KÖLÖK (elveszi, nézegeti) Mit mondott, amikor odaadta? APAFEJ Ezt is magának hagyom. Akkor használja csak, ha a fiamat valami veszély fenyegetné. KÖLÖK (célba veszi Apafejt) Most lelőlek! APAFEJ No-no. (Lentről, a lépcsők alól kutyaugatás hallatszik, majd lábdobogás, ahogy valaki szalad fölfelé.) APAFEJ Add ide gyorsan. (Sietve visszateszi a fegyvert a helyére, és leereszti a láda tetejét) MÁSODIK JELENET MARJORIE (kopogtat, de már nyitja is az ajtót; a világosság egy kissé elvakítja, zavartan megáll. Harmincéves lehet. Tekintetét körbejáratja a helyiségen, aztán Apafejhez) Bocsánat... Elnézést. .. APAFEJ (kérdőn néz a nőre) Jó estét... MARJORIE (látható zavarban) Jó estét... A kutya... Azt hittem, nekem ugrik... APAFEJ Meg van kötve. MARJORIE Elkezdett szemeregni. Behúzódtam a kapu alá. Akkor rohant elő... APAFEJ Nem harapós. Csak ugatni tud. MARJORIE Olyan nagy dög ... APAFEJ Kuvasz. MARJORIE (mosolyogni próbál) Még most is remeg a lábam az ijedtségtől. APAFEJ (közelebb húz egy széket) Üljön le. MARJORIE (megfogja a széket) Köszönöm... (Fölkapja a fejét) De zavarok! Látom, már aludni készültek. APAFEJ Beszélgettünk. Aludni ráér az ember. MARJORIE Hívatlanul csöppentem ide. APAFEJ Nem tesz semmit. Csak pihenje ki magát. Sok ez a lépcső. (A konyhaszekrényhez megy, keresgél benne) Megkínálnám szíverősítővel, de mind elfogyott. Még szódánk sincs. (Marjoriere néz) A csapból adhatok vizet?
