Irodalmi Szemle, 1980
1980/2 - NAPLÓ - Vigh Károly: Losoncról indult el (Losonczy Schweitzer Oszkár hegedűművész pályaíve)
és Törökországba indult hosszabb körútra.” A balkáni hangverseny körút még egy szaloniki fellépéssel is bővült. Schweitzer egyik legnagyobb sikerét aratja a görög városban, ahol négy koncertet ad. Az év őszén hazatér Losoncra. Az eseményekről a Losonci Hírlap 1921. október 2-i száma így emlékezik meg: „Schweitzer Oszkár, városunk szülötte, a ma már világszerte ünnepelt hegedűművész hazaérkezett keleti hangversenykörútjáról, törökországi, .görög, román és jugoszláviai diadalútjá- ról, ahol mindenütt a közönség páratlan lelkesedése és a kritika legteljesebb elismerése kísérte. Hazai pihenője közben két hangversenynyel fog kedveskedni Schweitzer Oszkár losonci közönségének, és pedig az elsőt október 21-én, pénteken rendes helyárakkal, a másodikat kimondottan a losonci munkásság részére, a helybeli szakszervezetek felkérésére, részben a munkásság kultúralapja javára. Ez lesz az első népszerű munkás hangverseny Losoncon ... Meglepetésnek szánja a művész még kéziratban lévő, de már Budapesten a MA estélyein nagy sikert aratott Ifjú Munkás című, Kassák Lajos versére írt szimfonikus költeményét.. A Losonci Hírlapban jelzett egyik hangversenyén Kolbay Ildikóval, a rimaszombati születésű, szép és tehetséges kolora- túr-énekesnővel együtt lép fel október 21- én az Apolloban. Ez volt az utolsó találkozása a művésznővel, akinek a Faragó- színtársulat ünnepelt szubrettjeként nagy reményekkel és sikerekkel indult művészi pályáját oly fiatalon törte ketté a halál. Losoncon Schweitzer Oszkár megkereste azokat a zeneértő és a muzsikáért áldozatot is hozó férfiakat, akikkel összefogva élénk zenei életet teremtett a városban. Igen jelentős segítséget és támogatást kapott Márkus Jánostól, a Mezőgazdasági Gépgyár helyettes igazgatójától, aki — mellesleg — kitűnő „amatőr” zongorista és karnagy volt. Vele együtt Schweitzer Oszkár megalapította a Losonci Filharmóniai Társaságot, melyet a város zenekedvelő közönsége nagy lelkesedéssel fogadott és pártoló tagságával biztosította a felállítandó szimfonikus zenekar és a rendezendő hangversenyek anyagi ellátását. A Társaságnak köszönhető, hogy sikerült rendbe hozatni a Vigadó színháztermét, amely a háború alatt sokat kopott régi fényéből. Schweitzer Oszkár volt a lelke és motorja annak a zenei életnek, amely a húszas években Losoncon kibontakozott. Ha fellapozzuk a helyi és a szlovákiai magyar sajtót: a losonci Magyar Közlöny, a Losonci Hírlap, a kassai Magyar Hírlap, a Kassai Napló, a Gömör, a Sajó és vidéke, a Prágai Magyar Hírlap, valamint a Bécsi Magyar Hírlap hasábjait, tele vannak olyan zenei hírekkel és eseményekkel, amelynek a középpontjában Schweitzer Oszkárt láthatjuk. Csak bizonyításképpen: a losonci Filharmóniai Társaság Schweitzer Oszkár szervezésében olyan világhírességek fellépését tudta biztosítani, mint Bartók Béla, Földesi Arnold, Henri Marteau, Medek Anna, Geyer Stefi, a Sefcsik vonósnégyes, Karéi Bu- rían, Vasa Prihoda stb. Hubay Jenőt — aki szinte nem is számított vendégnek — losonci fellépéseikor a legtöbbször a ma is élő zongoraművész, Kósa György kísérte. Az említett Filharmóniai Társaságon kívül Schweitzer Oszkár megalapította a város zeneiskoláját. A Kármán (ma: Ehrenburg) utca 10. szám alatti házban kapott elhelyezést a konzervatórium és néhány nap alatt mintegy 50 jelentkező biztosította az intézet jövőjét. A hegedűtanítás természetesen Schweitzerre várt, míg a zongoraoktatásra és kísérésre a budapesti Zeneakadémia ajánlatára Kály Má. riát szerződtette. A konzervatórium működése rövid idő alatt a legnagyobb elismerést váltotta ki a város közönségéből. Jellemző volt az iskolára, hogy nem csupán gyermekeket, diákokat vettek fel hegedű, zongora és ének szakra, hanem olyan felnőtteket is, akik korábban nem juthattak zeneiskolai tanításhoz. Éppen a felnőttek sorában találhatjuk Schweitzer Oszkár leghíresebb felfedezettjét: Bokor Margitot, egy ismert losonci gyógyszerész feleségét. A helybeli Dalárdában énekelt és ott tűnt fel Schweitzer Oszkárnak tüneményes szopránja. Rábe. szélésére beiratkozott a zeneiskolába ének- és zongoraszakra. Ezzel elindult egy nagyszerű énekeskarrier, amely néhány év múlva a bécsi Staatsoperhez vezetett, majd onnan a New York-i Metropolitan- hez. A zeneiskola és a város életének nagy eseménye volt a gimnázium dísztermében tartott első növendékhangverseny 1923. június 30-án, amelyről nem csupán a lo
