Irodalmi Szemle, 1980

1980/2 - NAPLÓ - Vigh Károly: Losoncról indult el (Losonczy Schweitzer Oszkár hegedűművész pályaíve)

kérte őt: adjon hangversenyt az ifjúsági segélyező-egyesület javára. Hubay készsé­gesen vállalta a fellépést a nemes cél ér­dekében. Vele együtt lépett fel Liszt Fe­renc egyik kiváló tanítványa: Thomán Ist­ván, a Zeneakadémia tanára, akinek vi­szont Bartók Béla volt a tanítványa. Tho­mán kísérte Hubayt és a műsorban fellé­pett Thomán felesége is, a hírneves éne­kesnő. (Azóta is féltve őrzöm a hangver­senyre, az állóhelyre szóló diákjegyet!) Losonc város műértő közönsége zsúfolásig megtöltötte a Vigadót és szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a magas színvo­nalú produkciókat. Még ma is emlékszem a műsorra. (...) Hazamenet a szüleimnek beszámoltam a látottakról és hallottakról. Megbeszéltük, hogy nyáron, amikor Hu- bayék a szalatnai birtokra jönnek nyaral­ni, megkíséreljük kieszközölni, hogy játsz­hassam előtte és a továbbiakra vonatkozó­lag kikérjük a tanácsát. E hangverseny hatása alatt még többet gyakoroltam és egy ígéretes, szép jövőről álmodoztam.” A nyár folyamán valóban sikerült Schweitzer Oszkár édesapjának a hőn óhajtott terv valóra váltása és a fiával együtt a Czebrián-kastélyban felkeresték a mestert. Hubay a zeneszobában fogad­ta látogatóit, amelynek falán Schweitzer Oszkár felfedezhette az egyik leghíresebb tanítvány: Vecsey Ferenc rövidnadrágos fényképét „Jenő bácsinak ajánlva”. Miután a hegedű-pedagógus kikérdezte fiatal vendégét arról, hogy milyen zenei anyagot vett át, felszólította őt: játsszon el egy részletet az akkor divatos Bériot G dur hegedűversenyből. A zongorakíséretet maga Hubay látta el fekete Bösendorfer zongoráján. Még egy etűd-szerű számot kellett eljátszania, majd e „próbajáték” után a mester Schweitzer Oszkár apjához fordulva kijelentette: alkalmasnak tartja fia képességeit arra, hogy a Zeneakadé­mián felvételi vizsgára jelentkezzék. A budapesti Zeneakadémián sikeres fel­vételi vizsgát tett 1906-ban, ahol az euró­pai hírű zenepedagógus, Bloch József nö­vendéke lett. Tanulmányait szép eredmény, nyel végezte és 1908 januárjában az a megtiszteltetés érte, hogy növendék-hang­versenyen játszhatott a Zeneakadémia nagytermében. Itt lépett fel vele együtt a műsorban Basilides Mária, korának leg­nagyobb oratórium- és dalénekese. Az akadémiai évek alatt számos emlé­kezetes hangversenyre is sor került. Kü­lönösen azokra a koncertekre emlékszik vissza szívesen, amelyeken együtt léphe­tett fel Hubayval, valamint híres növen­dékeivel. Ugyanis Schweitzer Oszkár tagja lett az Akadémiai Zenekarnak, amely ze­neakadémiai tanárok együtteséből állt, kiegészítve a legjobb növendékekkel és az Operaház zenekarának egyes tagjaival. Az egyik hangversenyen a Zeneakadémián Hubay vezényelte a zenekart, amelyben olyan híres művészek kaptak helyet, mint a csellista Popper Dávid, a hegedűsök kö­zül pedig Bloch József, Telmányi Emil, Waldbauer Imre. Ezen a koncerten Szigeti József játszotta Csajkovszkij hegedűverse­nyét. A korabeli lapok óriási sikerről szá­molhattak be, és Schweitzer Oszkár szá­mára ez az együttmuzsikálás Hubayval és a még Losoncról ismert pályatársával: Szigetivel, nem mindennapi élményt jelen­tett. Szigeti Józseffel később sem szakadtak meg baráti kapcsolatai és mondhatni egy életen át tartottak. A Svájcban élő he­gedűművész élete utolsó éveiben többször járt Budapesten, mint a Budapesti Zenei Hetek elnökségének tagja, majd díszelnö­ke. Ilyenkor legalább telefonon beszélget­tek egymással és felelevenítették közös, fiatalkori emlékeiket: a muzsikálást a Hubay-kastélyban, a nagy fürdéseket a lo­sonci uszodában stb. Utoljára 1972-ben lá­togatta meg Schweitzer Oszkár Szigetit Budapesten a Royal szállóban. Még ter­vezték, hogy 1973-ban újból találkoznak Budapesten a Zenei Hetek alkalmával. Szi­geti helyett egy gyászhír érkezett, amely komor rövidséggel tudatta a világgal, hogy svájci otthonában hirtelenül elragadta a halál korának egyik legnagyobb hegedű- művészét, akinek pályafutása szintén Lo­soncról indult el... Schweitzer Oszkár utolsó akadémiai éveiben annak a Mambriny Gyulának lett növendéke és magántanítványa, aki koráb­ban Párizsban Casals-szal együtt muzsikált az ottani Colon hangversenyzenekarban, és Bloch halála után a Zeneakadémián az ő örökébe lépett. Tanárai ajánlatára ekkor már hegedű­tanítással is foglalkozott. Tanítványai kö­zé tartozott — magának Hubaynak az. ajánlására — Lukács György volt kultusz- miniszter György nevű fia is. Mégsem be­lőle lett muzsikus, hanem fivéréből, Mik­lósból, aki nem más, mint a Magyar Operaház volt igazgatója: Lukács Miklós. A budapesti évekkel egyidejűleg az akadémista Schweitzer Oszkár szülőváro­

Next

/
Oldalképek
Tartalom