Irodalmi Szemle, 1980
1980/2 - Simkó Tibor: Guadalupe fehér virága — II. (dráma)
APAFEJ (fejét a keze közé fogja, hallgat, majd) ...valahol... rengeteg... pusztaság... köze... KÖLÖK (sürgetőn] ...a Szigeti-ág mellett... APAFEJ ... ág ... mellett... KÖLÖK ... élt egyszer... APAFEJ ... élt... KÖLÖK (fölemeli a fejét. Ingerülten) Gyorsabban! APAFEJ ... egy ... szer ... KÖLÖK No! APAFEJ ... egy ... (remegő hangon) ... ö ... reg ... (A hangja elesuklik) KÖLÖK (részvét nélkül figyeli az öreget. Csönd) Hiszen csak mese! (Csönd) Te találtaď ki! (Csönd. Amaz fülére szorított kézzel ül az asztalnál, egész testét rázza a zokogás) Mi lesz?! (Szünet) Tovább! (Szünet) Mesélj! (Szünet. Kölök megpillantja Apa fej ágyán a pisztolyt. Lassan kinyújtja érte a kezét, megmarkolja, az öregre emeli) Mesélj! (Föláll, szemében bosszú. Az asztal felé indul. Mereven nézi a két tenyér közé szorított fejett a meg-megrázkódó testet. Amikor elég közel ér hozzá, a karja előre lendül, s a pisztoly csöve a görnyedt hátba fúródik) Mesélj! VÉGE Korda Vince: Az olvasó, tusrajz, 1916
